Cséfalvay Zoltán uniós szakértő, egyetemi tanár szerint nem a 2007-2013 közötti közös költségvetésről való megegyezés elmaradása okozza az Európai Unió válságát, mivel a megegyezésre bő másfél év áll a tagországok rendelkezésére. Ezen időszak alatt megvan a lehetőség rá, hogy az unió egy igazán jó költségvetést dolgozzon ki. Az igazi kérdés – és valójában épp ez áll a közös büdzsé körüli vita hátterében –, hogy hogyan, milyen elvek mentén kellene a költségvetést kidolgozni. A szekértő az MNO megkeresésére úgy vélekedett: a szocialista-szociáldemokrata, újraelosztó, szociális Európát hirdető elvek mentén a status quo, a régebben csatlakozott országok érdekeit szolgáló költségvetési gyakorlat helyett a tényleges gazdasági növekedést hozó, az unió és az egyes tagországok versenyképességét tényleges javító ágazatok támogatására van szükség.
Az önös érdekek védelme helyett tényleges növekedés kell
Mint Cséfalvay Zoltán fogalmazott: a legfontosabb, hogy az uniónak szakítania kellene eddigi költségvetési gyakorlatával. A közös költségvetés eddig tulajdonképpen egy transzfer-, vagy újraelosztó rendszerként működött. Azaz minden ország befizet a közös kasszába valamennyi pénzt, amiből aztán igyekezett minél többet visszakapni. Mivel pedig a rendszer úgy működik, hogy a közös költségvetést az úgynevezett közös politikák (agrárpolitika, kohéziós politika, stb.) támogatására fordítják, minden tagállam arra törekszik, hogy ezek keretében tegyen szert az uniós forrásokra. Ez pedig azt eredményezi – véli a szakértő –, hogy sokszor a közgazdaságtan szabályai, törvényei által nem is igazolt célokra fordítanak uniós pénzeket. Így például infrastrukturális beruházások helyett a francia teheneket támogatják.
Pedig inkább egy olyan költségvetés kellene, ami az unió gazdasági fejlődését segíti elő, nem a már megszerzett, és konzervált előnyöket próbálja megerősíteni – magyarázta Cséfalvay. Azaz a kutatás-fejlesztés, az oktatás és az infrastruktúra fejlesztésére kellene fordítani a forrásokat. Nem véletlen, hogy – többek között – épp a technika-orientált országok (Nagy-Britannia, Finnország, Svédország) szorgalmazták a közös büdzsé teljes reformját. És igazat kell adni nekik, ha megnézzük, hogy a költségvetés agrártámogatásokra fordított 40 százalékával szemben mennyi jut a növekedést segítő ágazatok fejlesztésére.
Tanúságok a magyar gazdaság számára
Ami a magyar gazdaságra kifejtett esetleges hatásokat illeti, Cséfalvay Zoltán az MNO-nak elmondta, hogy a válsághangulat egy kevésbé stabil gazdaságú országra, mint Magyarország, semmiképp sem kedvező hatású. Ráadásul készül a 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó tervdokumentum, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv, aminek az elkészítésénél szintén hátrány, hogy nem vagyunk tisztában az uniótól érkező összegek keretszámaival, ami nehezíti a tervezést, amikor az egyes prioritásokra jutó összegeket próbálják meghatározni a készítők. Nem lehet tudni, melyik területen mekkora támogatásokra számíthatunk.
A tanúságok kapcsán a szakértő úgy vélte: Magyarország számára a legfontosabb, hogy európai szinten épp az a fajta újraelosztó, szocialista-szociáldemokrata gazdaságpolitika vallott kudarcot, ami csak a meglévő források újraelosztására épül, nem a fejlesztésre – és ami jelenleg hazánkban is folyik. Tehát nálunk épp azokra a változtatásoka lenne szükség, amikre az unióban is: nem az újraelosztásra kell koncentrálni, hanem a növekedést hozó területek fejlesztésére. Először tegyük minél bőségesebbé, amit elosztanánk, utána gondolkodjunk elosztásukon – fogalmazott a szakértő.
Cséfalvay úgy gondolja, hogy a közép-európai országoknak is ehhez kellene hozzájárulni, ezt kellene szorgalmazniuk a további egyeztetés során. A helyes stratégia az lenne, ha Magyarország és a kelet-közép-európai országok is az uniós költségvetés jelentős átalakítását szorgalmaznák, erre tudnának javaslatokat benyújtani. Olyan reformra lenne szükség, ami az unió egészének gazdasági növekedését, és versenyképességét növeli. Ezzel lehetőségük nyílna rá, hogy a közös költségvetésen keresztül formálják át az unió gazdaságpolitikáját. Már csak azért is, mert ezt rendkívül jól használhatnák ki a saját gazdaságuk fejlesztésére, felzárkóztatására, egy erőteljesen a gazdasági növekedésre koncentráló gazdaságpolitikai pályára állítva az EU-t és saját országaikat is.
A gazdasági integráció bővítése lenne a közös érdek
Másrészt hazánknak és a térség országainak a gazdasági integráció további bővítése lenne még alapvető érdeke. Azaz a munkaerő, a tőke, az információ, a tudás és az áruk ténylegesen szabad áramlása, amit az új belépők esetében a régi tagok – régi előnyeiket, partikuláris érdekeiket védve – igyekeznek részben fékezni. Erre példa, hogy a tízek vonatkozásában több régi tag továbbra is érvényben tartja a munkaerő szabad áramlásának korlátozását. De a gazdasági integráció további bővítése lenne érdeke a régi tagoknak is, amit kiválóan igazol Nagy-Britannia példája: London megnyitotta kapuit az új országok munkavállalói előtt, és igen jól profitál belőle.
origo.hu
Záporokkal és erős széllel érkezik a hidegfront
