Hagalil (hagalil.com)
A müncheni honlapon, amelynek egyik legfontosabb témája az antiszemitizmus, Magdalena Marsovszky „A zsidókérdés Magyarországon” és „Az antiszemita szemantika a közszolgálati Kossuth rádióban” című írását közli. Az írásból nem derül ki, hogy a Münchenben élő, művészettörténészként és kulturális menedzserként bemutatott Marsovszky láthatóan 2002-ben, a választási kampány idején írt cikkét miért találták éppen most aktuálisnak. Hacsak nem így kívánnak búcsúzni a Kossuth rádió elnökétől. A szabadúszó újságírónő munkájának színvonalát jól jelzi, hogy Magyarországgal kapcsolatban az egyetlen megnevezett forrása Tamás Gáspár Miklós Sírrablók és halottgyalázók című, 1999. 11. 19-én megjelent cikke. A Magyar Hírlapban publikált TGM-vádak szerint „neonácikat raktak a közszolgálati média gondosan zsidótlanított kulcspozícióiba”.
A szerző felháborodottan jegyzi meg, hogy a nemzeti konzervatív jobboldal – ellentétben a közszolgálati adókat állítólag a piac nyomásának kitevő szociálliberális kormányokkal – a frontvonalba helyezett rádióelnökkel, következetes és átgondolt kultúr- és médiapolitikát követ. Ennek célja a „magyarság védelme”. Mivel Magyarországon rendkívül ritkák a nem kereskedelmi helyi rádiók, valamint az ország jelentős területein (a televízión kívül) csak a közszolgálati rádiót lehet fogni, a Kossuth rádió társadalompszichológiai befolyása a megosztott Magyarországon kiemelkedő. Hiszen csökkenő hallgatottsági adatok ellenére ez maradt a leghallgatottabb rádió Magyarországon.
Az adó kommunikációját az elmúlt 15 esztendőben – a szerző a problémákat már 1987 óta érzékelte – a kultúrnacionalizmus határozta meg, ami ismételten része a magyar kultúra népi és nemzeti szempontok alapján zajló etnocentrikus homogenizációs kísérleteinek. Ezt tükrözi a Kossuth rádió számos műsora, mely nagyban és egészében magát a „jobboldal” és az „igazi magyarok” képviselőjének tekinti – írja Magdalena Marsovszky.
Die Zeit (zeit.de)
A baloldali értelmiségi hetilapban Wolfgang Uchatius „Istváné most Martin munkahelye” című és „A tegnap Németország, ma Magyarország, holnap India: a számítógépes IBM-konszern a hatalmas nyereség ellenére ezerszámra helyezi át a munkahelyeket” alcímű írásában ad képet a globalizációról.
Sohasem találkoztak: Martin Kinkelin 44 éves, és egy Schweinfurt melletti (Bajorország) faluban él, a 26 éves Nagy István Székesfehérvár mellett lakik. Valószínűleg nem is fognak találkozni, mégis van valami kapcsolat közöttük. Az IBM számítástechnikai konszern több száz munkahelyet kíván Németországból Kelet-Európába, Csehországba és Magyarországra telepíteni. A tiltakozás haszontalan, az IBM döntött, bezárja a schweinfurti üzemét.
Ugyanazon a napon, amikor március 3-án bejelentették a schweinfurti üzem bezárását, Budapesten a gazdasági minisztériumban két férfi áll a sajtó elé. Mindkettő fiatal és mindketten már komoly karriert futottak be. Egyikük Kóka János gazdasági miniszter, a másik Páal Péter, az IBM magyarországi főnöke. Paál bejelenti: örömére szolgál, hogy cége 700 új munkahelyet teremt Magyarországon.
A stuttgarti Pascalstraße 100. alatt dolgoznak az IBM Deutschland menedzserei. Ők tudnának válaszolni arra a kérdésre, amit a cég munkatársai már hetek óta felvetnek. Nevezetesen, miért jelenti be a cégvezetés elégedettségét, majd rá egy hétre a termelési kapacitások megszüntetését? Ki kényszerít egy nyereséges vállalkozást – mint a az IBM-t – arra, hogy munkahelyeket telepítsen át? Miben lehet még a gazdaságot illetően bízni, ha egy vállalkozás jelentős nyeresége sem garantálja a munkahely megtartását?
Március 4-én a konszern vezetése egy rövid nyilatkozattal indokolta a telephelyek bezárását: „Azért tervezzük ezt a lépést, hogy a megbízóink igényeit olyan hatékonyan és versenyképesen elégítsük ki, amennyire csak lehetséges.” Ezen túlmenő magyarázattal mind a mai napig nem álltak elő.
Tény, hogy Samuel Palmisano, amikor az IBM vezetője az Egyesült Államokban az első negyedévi eredményt nyilvánosságra hozta, 1,41 milliárd dolláros nyereségről számolhatott be. A kitűnő eredmény ellenére a New York-i tőzsdén zuhant az IBM-részvények értéke, merthogy az elemzők még magasabb nyereséggel számoltak. Palmisano erre „agresszív lépéseket” ígért, ami annyit jelentett, 8000 munkahelyet szüntetnek meg Nyugat-Európában.
A takarékossági program, úgy tűnik, megéri. Július 19-én az IBM új negyedéves jelentése meglepően jó adatokat mutat. Az árfolyam emelkedik. Ezért a vállalat tovább erőlteti az állások leépítését.
Nagy István 100 ezer forintot keres (400 eurót ) nettóban havonta, mint mondja, ez rendben van. Túlórával néha elérheti a 140 ezer forintot is, néhány év múlva szeretne 200 ezer forintot keresni. Ezért a pénzért – ami német IBM-dolgozók két-három ezer eurós keresetének a töredéke – napi három órát buszozik, és nyolc órát ül a számítógép előtt.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazin Hajszálnyi fekete-sárga előny című írásában ismerteti a legfrissebb közvélemény-kutatások eredményeit.
Alig hét héttel az előre hozott választások előtt a CDU/CSU és az FDP rendívül csekély előnnyel rendelkezik a választók szemében.
A közszolgálati ARD televízió megbízásából 1000 személyen végrehajtott „Németország trend” című felmérése alapján a CDU/CSU – ugyanúgy, mint az előző héten – 42 százalékos támogatottsággal rendelkezik, az FDP hét százalékkal. Az SPD népszerűsége 28 százalékra emelkedett, míg a zöldek 8 százalékra estek vissza. Az új baloldali párt stabilan 12 százalékon áll. Ebben az esetben a CDU/CSU–FDP-koalíció 49 százalékot, míg a baloldali pártok összesen 48 százalékot kapnának.
Az egykori NDK-ban a baloldali pártalakulás immár a választók harmadának szimpátiájára számíthat, míg a CDU és az SPD egyaránt 27–27 százalékon áll. A magas munkanélküliségen egy CDU/CSU-kormány sem lenne képes változtatni. A válaszadók 21 százaléka bízik abban, hogy az uniópártok győzelmével érzékelhetően csökkenne a munkanélküliség.
A választók képtelenek dönteni abban kérdésben, hogy melyik koalíció lenne a legjobb Németországnak. 34 százalékuk látna legszívesebben egy CDU/CSU–FDP-kormányt Berlinben, míg 30 százalékuk egy nagykoalíciót támogatna. A válaszadók alig 16 százaléka támogatja a most hatalmon lévő vörös-zöld koalíció tovább regnálását, míg baloldali pártalakulattal kiegészülő blokkot a megkérdezettek alig 9 százaléka látna szívesen.
origo.hu
Magyar Péter legocsmányabb kijelentései - ez Brüsszel emberének valódi arca
