Mindenki tudja, de senki sem meri kimondani, olyan közel van a nagykoalíció, mint 40 éve még sohasem – írja a Der Spiegel a németországi választások kapcsán. Ezen nem változtatnak a hétfői televíziós műsorban ezzel ellentétesen tett pártelnöki nyilatkozatok sem.
A hétfői este egyik meghatározó kijelentése volt: „Nem lesz nagykoalíció!”, fogalmazott Angela Merkel az adás végén. Pedig annak valószínűsége, hogy a két a CDU/CSU-SPD koalíciója fogja irányítani az országot, 40 éve nem volt olyan nagy mint most. (A kereszténydemokrata Kurt Georg Kiesinger vezetésével 1966-1969 között már kormányozta az NSZK-t nagykoalíció.) Hiszen a pártelnökök vitájában mindenki tisztában volt vele, minél jobb eredményt ér el az SPD, annál kevésbé lehet majd nélküle kormányozni.
A pártelnöki vitában láthatóan gondokat okozott Gregor „Robin Hood” Gysinek, hogy nem ő volt az egyetlen kelet-német. 15 évvel az újraegyesülés után egy kelet-német nőnek komoly esélye van arra, hogy kancellár legyen. Nem véletlen Gysi idegessége: egy sikeres kelet-német női kancellár sokkal veszélyesebb a PDS-re, mint az eddig az újjáépítésre költött összegek összességükben. Az utódpárt elnökének szerencsétlen és lapos jelszavai csak arra voltak jók, hogy a többi résztvevőre a neoliberalizmus címkéjét ragaszthassa. Korábban mindig a fasiszta veszély állt a küszöbön, most a régi szép elnyomorodási elméletet emlegette. Amit Gysi bemutatott az nem volt más, mint vulgármarxizmus. – Ez az ember nem a parlamentbe, hanem a múzeumba való – olvasható a lapban.
A hétfő esti adásban ketten is megpróbálták tetteiket történelmivé stilizálni. Reformok? „Én megtettem azt, amit önök nem”, mondja a kancellár őszintének látszó felháborodással. S a külügyminisztere századszor veszi elő az Irak bunkósbotot azt állítva, ha 2002-ben Stoiber lett volna kancellár, akkor most német csapatok állomásoznának az Eufrátesz és a Tigris partján. Az 1968-as generáció láthatóan már megint saját mítoszán dolgozik. A Stoiber vezette kormánynak ugyanúgy lehetősége lett volna a Bundeswehrt az iraki háborúból kihagyni, mint az a vörös-zöld koalíció tette. Stoiber semmivel sem lett volna inkább „háborús kancellár”, mint Schröder, aki a német katonákat szívesen küldte Afganisztánba és Koszovóba, ahol a koalíció szerint egyenruhás szociális munkásként tevékenykednek. A CSU elnöke Bagdad elfoglalása kapcsán a német nemet kevésbé dörgedelmesen adta volna elő és valószínűleg elkerülte volna, hogy az anti-amerikanizmust ismét felvegyék a német belpolitika eszköztárába.
Der Spiegel (spiegel.de)
origo.hu
Érkezik az első nagy havazás, mutatjuk hol és mikor
