Hogy ez mennyire nincs így, azt is bizonyítja lapunk brüsszeli tudósítójának beszélgetése Louis-Léon Christiansszal, aki Belgium legpatinásabb egyetemén, a Leuveni Katolikus Egyetemen és Párizsban tanít jogelméletet és kánonjogot. Christians professzor számos egyéb feladata mellett a Nemzetközi Kánonjogi és Egyházi Konzorcium európai szekciójának főtitkára és az Európa Tanács tanácsadója.
– Professzor úr, kérem, hogy beszélgetésünk elején vázolja: Európában az egyház és az állam viszonyának hány modelljét ismerik?
– Kissé egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy három fő modell létezik. Két szélsőséges és igen nagy számú „középmodell”. A szélsőséges modellek egyik végén találhatjuk az államegyházat, míg a skála másik végén az egyház és az állam teljes elkülönülésén alapuló formát találjuk, amit Franciaországban „laikus”, vagyis világi modellnek neveznek. A két szélsőséges alakzat között helyezkedik el az európai államok zöme. E közbenső modellhez tartozó országokban az egyház és az állam viszonya a történelmüknek megfelelően alakult ki.
Interjú a csütörtöki Magyar Nemzet 5. oldalán

Megkérdezték Ruszin-Szendi Romuluszt, hogy valóban dicsőítette-e Ukrajnát a NATO ülésein – videó