Ügynök volt Szabó István filmrendező – állítja az ÉS

Az Élet és Irodalom írása szerint a III/III jogelődjének, a II/5-ös, „belső reakció elhárítását” végző osztálynak jelentett éveken keresztül a „Képesi” fedőnevű ügynök, elsősorban a Színház- és Filmművészeti Főiskola későbbi prominenseiről. Az ügynök nem volt más, mint Szabó István – írja a lap.

Az ÉS szerzője, Gervai András az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárában végzett több hónapos kutatás után tudta azonosítani a „Képesi Endre” fedőnevű ügynököt, akit 1957. február 13-án szervezett be Pap Endre főhadnagy a II/5-ös osztály (a III/III jogelődje, az úgynevezett belső reakció elhárításával foglalkozott) számára.

„Képesi” akkor 19 éves volt, a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, s feladata az volt, hogy beszámoljon a főiskola életéről, a „gyanús, ellenséges megnyilvánulásokról, kijelentésekről”, különösen a Máriássy Félix vezette osztály magatartásáról.

A hetilap holnap utcára kerülő száma bőven idéz „Képesi” ügynök jelentéseiből, facsimilében közli hatos kartonját, ám a beszervezési (B) dossziéról a Levéltárban a szerzőnek azt mondták: az elveszett. „Képesit” a dokumentumok tanúsága szerint „terhelő adatok” alapján szervezték be, ugyanakkor „a népi demokráciához lojális” volt. Az iratokból nem derül ki, mivel tudták rávenni a fiatal kommunista főiskolást az együttműködésre.

„Vészterhes időkben” jelentett

A munkadosszié szerint „Képesi” 1957 és 1963-as elbocsátása között – három, egymást váltó tartótisztnek – összesen 48 jelentést írt, a legtöbbet 1959-ig. „Tevékenysége vészterhes időkre, a forradalom utáni megtorlás éveire esik” – írja Gervai. „Akkorra, amikor folyik a harc az úgynevezett belső reakció ellen a politikai és ideológiai hatalom visszaszerzéséért; a gyanakvás, félelem légkörében egy szó, egy mondat, egy gesztus elég ahhoz, hogy valaki gyanúba keveredjen, hogy lecsukják, hogy egzisztenciálisan ellehetetlenítsék.”

Képesi Endre, aki a lap szerint Szabó Istvánt takarja, elsősorban saját osztálytársairól jelentett, főiskolai tanulmányaikról, KISZ-munkájukról, képességeikről éppúgy, mint esetleges politikai megjegyzéseikről vagy éppen „passzivitásukról”. „Az irományok tartalmukat tekintve többnyire semmitmondók, érdektelenségük, gyermeteg mozgalmi frazeológiájuk azonban nagyon is tükrözi a korszak bornírt légkörét, valóságát, politikai realitásait” – írja az ÉS.
(Példa: Szabó Lőrinc költő fia, G. Szabó „az utóbbi időben magatartásával, kijelentéseivel egyre inkább destruálja a hallgatókat. Megengedhetetlen, minősíthetetlen politikai vicceket csinál.” )

Ismert embereket figyelt

Hogy jelentései pontosan milyen „eredménnyel” jártak abban a korban, nehéz kideríteni; annyi biztos, hogy alaposan felhívta a „cég” figyelmét valamire vagy valakire, de nem mérte fel, milyen következményei lehettek lépéseinek. A „cég” pedig újabb és újabb feladatokkal bízta meg. A megfigyeltek között olyan nevek is vannak, mint Bárdy György, Básti Lajos, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Jancsó Miklós, Kardos Ferenc, Kézdi-Kovács Zsolt, Mécs Károly, Törőcsik Mari. Az írásból kiderül az is, hogy Szabó – nyilván konspirációs célból – önmagáról is jelentett.

Szabó Istvánt nem sikerült a lapnak elérnie.

(A hirszerzo.hu alapján)