Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Heinz-Joachim Fischer Kampánysegítő Rahman című tudósításában az olaszországi választások hajrájával foglalkozik. A szerző megállapítja, hogy az olasz kampányban kiemelkedő szerepet játszanak a keresztény értékek.
Az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi maga jelentette be, hogy a keresztény hitre áttért, és emiatt hazájában halálraítélt Abdul Rahman szerencsésen megérkezett Olaszországba. „Menedéket keresett és ezt Olaszország megadta neki. A belügyminisztérium védelme alatt áll, mely azonban a lehető legnagyobb titoktartást ajánlotta” – fogalmazott az olasz miniszterelnök.
Legkésőbb ezzel a lépéssel világossá vált: a Rómában kormányzó jobbközép koalíció szimbólumává választotta a hazájában az áttérés miatt halálbüntetéssel fenyegetett afgán keresztényt – néhány nappal az április 9-10-én sorra kerülő választások előtt.
A Berlusconi- kormány olyan gyorsan határozott menedékjogi ajánlatáról, hogy megelőzte a németeket. Sajtóinformációk szerint Abdul Rahman kilenc éven keresztül élt a szövetségi köztársaságban; egyik fivére állítólag még mindig Németországban tartózkodik.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Joachim Peter és Mariam Lau Agresszív, tiszteletlen, közönyös címmel tudósítanak a liberális pedagógia „eredményeiről.” Egy berlini – 80 százalékban külföldiek által látogatott – szakközépiskola tanárai kapituláltak a diákok brutalitása előtt. Most szociális munkásoknak és rendőrségnek kell megoldást találnia a problémákra.
Mindeddig példátlan segélykéréssel fordultak a berlini Rütli iskola tanárai és a szülők a tartományi iskola felügyeletéhez. A tanárok a gyors segélykérés érdekében mobiltelefon nélkül már nem mernek belépni az osztálytermekbe. A tanulók vagy nem vesznek tudomást a tanárokról, vagy különböző tárgyakkal dobálják meg őket. Röviden szólva: a pedagógusok tanácstalanok – írják a felügyeletnek címzett levelükben. Az iskola – ahol a nem németek aránya 80 százalék feletti – etnikai arányainak megváltoztatását kérik, s egyúttal megállapítják, hogy a diákok viselkedése elviselhetetlen. A berlini vörös-vörös városvezetés reakciója: az iskola bejáratát a rendőrség ellenőrzi. Láthatóan az államhatalom jelenléte nélkül a konfliktus már kezelhetetlen.
Az első tudósításokban még szóba került az iskola teljes feloszlatása is. „Ez így nem igaz”– pontosított Petra Eggebrecht, igazgató-helyettes. Pusztán a diákok etnikai összetételének megváltoztatását javasolták, az Amerikából már ismert „buszoztatással”, ahol a gettók lakóit más negyedekbe szállítják. ( Ismert, hogy erre – mind Amerikában, de Európa nagyvárosaiban is – a gyermekek magániskolákba járatásával, vagy új iskolákba íratásával védekeznek a kicsit is jobb módú és a tanulmányi eredményeket is figyelembe vevő szülők. K.L.)
Az egyik konfliktus, hogy a diákok 40 százaléka arab, legtöbbjük palesztin és libanoni. A törökök és a libanoniak, főként a kurdok között történelmi gyökerű konfliktusok figyelhetőek meg. A gyerekeknek már fogalmuk sincs a részletekről, pusztán a gyűlölet hagyománya él tovább.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazin Pflüger a botrányokat okozó diákokat szükség esetén kiutasítaná címmel ismerteti, miként reagált a Rütli iskolában történtekre a CDU főpolgármester-jelöltje.
Friedbert Pflüger a rendőri jelenlét megerősítését követeli ezekben az iskolákban. Azon fiatalokat, akiket több bűncselekmény elkövetésében találtak bűnösnek, szükség esetén ki kell utasítani – nyilatkozta a CDU politikusa. A vörös berlini vezetéssel kapcsolatban Pflüger úgy fogalmazott: „teljesen csődöt mondtak az integrációs és iskolapolitikában”.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív napilapban Berthold Seewald Az úgynevezett tárlatvezetők című cikkében foglalkozik az egyre terebélyesedő kampánybotránnyal. Az őszi berlini választásokra készülő SPD – mely együtt kormányozza a német fővárost a posztkommunista utódpárttal, a PDS-szel – a koalíciós béke érdekében az NDK története kapcsán egyre revizionistább hangokat tűr meg. Berlin kulturális szenátora, Thomas Flierl (PDS) többek között a város emlékhelyeiért is felelős. Példátlan módon azt ajánlotta a Stasi áldozatoknak, hogy a hochenschönhauseni emlékhellyel kapcsolatban – melyet a keletnémet állambiztonsági szervek egykori központi börtönéből alakítottak át – egyeztessenek fogvatartóikkal.
Március 14-én lakossági fórumon tiltakoztak az egykori Stasi-munkatársak a kiállítást kísérő olyan megfogalmazások ellen, mint a „kommunista diktatúra”, mert ez szerintük a keletnémetek többsége ellen használt ideológiai fegyver. Az egykori Stasi börtön-igazgatója szemrebbenés nélkül dicsérte a humánus börtönviszonyokat, amit az „úgynevezett tárlatvezetők” a tényektől eltérő módon mutatnak be. Az igazgató felháborodását kiváltotta továbbá, hogy amíg a börtön lakóit a tárlatvezetők áldozatoknak nevezik, addig a Stasi munkatársairól, csak mint tettesekről beszélnek. Ráadásul elhallgatják mindazokat az akciókat, melyeket a Nyugat-Berlinből hajtottak végre az NDK ellen.
Flierl hosszú ideig szó nélkül tűrte, hogy az egykori Stasi tisztek szidják áldozataikat. Végül bejelentette, hogy újabb bizonyítékokat tart szükségesnek ama tézis bizonyítására, hogy az NDK diktatúra lett volna. Egyúttal arra szólította fel az áldozatokat, hogy a helyes történelmi kép kidolgozása érdekében az áldozatok egyeztessenek egykori rabtartóikkal.
A történtek komoly vitát váltottak ki a berlini szenátusban, az ellenzék Flierl lemondását követelte. Végül csak figyelmeztették anélkül, hogy név szerint megemlítették volna a szenátort. A koalíciós partner, az SPD igyekezett a történteket bagatellizálni, s láthatóan röviddel a választások előtt nem kívánta kockára tenni választási együttműködését. ( A berlini főpolgármester Klaus Wowereit a kampányában a koalíció folytatást tűzi céljául. K.L.)
origo.hu
Magyar Péter eltűnt, nem jelent meg a meghirdetett programján
