Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív frankfurti napilapban Petra Kolonko Pekingi bájoffenzíva című írásában foglalkozik Kína mind feltűnőbb afrikai aktivitásával. Ennyi figyelmet még sohasem szentelt Kína az afrikai államoknak. A pekingi miniszterelnök Ven Csia-pao egy hetet töltött a fekete kontinensen, ahol hét országot keresett fel, miután áprilisban az államfő Hu Csin-tao szintén Afrikában járt. A kínai politikában „Afrika évét“ a Pekingbe tervezett afrikai-kínai csúcstalálkozó zárja majd.
A politikai bájoffenzíva elsődlegesen a nyersanyagokról szól, hiszen a mindent felfaló kínai gazdasági növekedés egyre jobban rászorul az afrikai ásványkincsekre és energiahordozókra. A terjeszkedésben fontos szerepet játszik az afrikai piac is, miután a kínaiak már Európát és Amerikát „elfoglalták”.
A kínai mosolyoffenzíva üzeneteit szívesen hallgatják Afrikában: mi nem avatkozunk be a belügyekbe, s csak a kölcsönös haszon érdekli Pekinget. A kínai hiteleket nem kötik politikai feltételekhez, s a kínai vállalkozókat nem érdekli, hogy az ország törekszik-e arra, hogy „jól kormányozzák”, vagy léteznek-e demokratikus ellenőrző mechanizmusok.
Tény, folytatja a szerző, hogy Peking mostani aktivitása, melyben a gazdasági sikereket kombinálja a politikai álláspont nélküliséggel, az nem gyarmatosítás, hanem egy új hatalmi politika, mely nem a katonai erőre épül. Azok az afrikai kormányok, melyeknek a hitelekért és befektetőkért folytatott tülekedésben elegük lett a nyugatból, vagy nem kívánják annak a feltételeit elfogadni, most Kínához fordulhatnak. Ott nem léteznek politikai elvárások, az árak megfizethetőek, a minőség elfogadható.
Ezért az afrikai országok ásványkincseikkel fizetnek; Nigéria, Angola, a Kongói Köztársaság és Szudán olajjal, Gabon vasérccel, Zimbabwe platinával és krómmal. Ezen országok egyúttal befektetési lehetőséget nyújtanak a bányászat és az infrastruktúra területén is. Kína mára, Franciaország után, az afrikai országok második legfontosabb kereskedelmi partnerévé emelkedett.
Amerikában, de az EU-ban is Kína közeledését azokhoz az afrikai országokhoz, melyeket a nyugat jobb kormányzásra, kevesebb korrupcióra, nagyobb átláthatóságra kíván rávenni, jelentős szkepszissel figyelik. Kína terjeszkedése egyértelmű befolyásvesztést jelent Európa és az Egyesült Államok számára. Különösen feltűnő az érdekütközés a darfuri válság kérdésében. Kína az ENSZ biztonsági tanácsában megakadályozta a Szudán elleni szankciókat, mert az ország a népköztársaság egyik legnagyobb olajszállítója. Hasonlóan csak nehezíti a zimbabwei problémák megoldását Kína beavatkozása.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák lap „Aki Franciaországot nem szereti, az mehet” című cikkében ismerteti a már javában zajló elnökválasztási kampányban a konzervatívok legesélyesebb jelöltjének, Nicolas Sarkozy-nek a javaslatait. A tudósításból kiviláglik: a kampány a rend mottója körül forog.
A konzervatív elnökjelölt bírálta „mindazokat, akik szándékosan úgy döntöttek, hogy mások munkájából élnek; mindazokat, akik azt hiszik, hogy nekik minden jár és ők nem tartoznak senkinek sem; mindazokat, akik a történelem hajlataiban egy virtuális felelősséget keresnek, melyért állítólag Franciaország az adósuk”. Ez utóbbi kijelentésével Sarkozy Franciaország gyarmati múltjára utalt.
„Ha van valaki, akit zavar, hogy Franciaországban tartózkodik, nem kell magát zavartatnia, azt az országot nyugodtan elhagyhatja, amelyet nem szeret”, fogalmazott Sarkozy majd úgy folytatta; „mindazoknak, akik nem szeretik Franciaországot, akik mindent elvárnak anélkül, hogy adnának érte valamit, azoknak annyit mondok, hogy nem kötelesek az ország területén maradni.” Az UMP elnöke április 22-én már hasonlóan fogalmazott pártja aktivistái előtt, amiért később az ellenzék hevesen bírálta. Most először érvelt így egy nyilvános politikai rendezvényen.
A közelmúltban tárgyalta első olvasatban a francia parlament Sarkozy vitatott bevándorlási törvényét, mely bevezeti a „válogatott bevándorlás” elvét. Ez megkönnyíti a „képzett bevándorlóknak”, hogy megkapják a tartózkodási engedélyt, s jelentősen megnehezíti a vendégmunkások családegyesítését. A belügyminiszter a törvényben hadat üzent az illegális bevándorlásnak és a látszatházasságoknak.
Der Standard (derstandard.at)
A baloldali bécsi napilap „Mélyen csalódtam Verzetnitschben“ címmel készített interjút Wolfgang Schüssel osztrák kancellárral, amelyben a belpolitikai botrányok mellett kitért Ausztriának a hó végén véget érő uniós elnökségére is.
Schüssel jelentős sikerként említette, hogy tavaly október 3-án a Bécs elérte, hogy az úgynevezett koppenhágai kritériumok mellett az unió felvevő képessége is tartozzon a bővítési feltételek közé. Most az év végéig a brüsszeli bizottság feladata lesz, hogy a pontos feltételekről készítsen egy tanulmányt. Az osztrák kancellár a jelentős eredmények közé sorolta, hogy sikerült fenntartaniuk az ún. nyugat-balkáni államok uniós csatlakozási perspektíváját.
Schüssel szerint az uniós bővítés hatalmas siker Ausztria számára, amit többek között az is mutat, hogy Bécs számít a legnagyobb befektetőnek az új tagállamokban és a Balkánon. De ezt még sokáig kell magyarázni az osztrákoknak.
Az osztrák kancellár kizártnak nevezte, hogy a csatlakozási tárgyalások Törökország számára ugyanolyan eredménnyel érjenek véget, mint Magyarország esetében. Követelni fogjuk, folytatta Schüssel, hogy az osztrák munkaerőpiacot ne nyissák meg automatikusan a törökök előtt. Törökország elmúlt hónapokban mutatott viselkedése, ahol lépésről lépésre eltávolodik a Ciprussal szemben vállalt kötelezettségeitől, akkor az igencsak problémás. Hiszen Ankara ez év végéig vállalta, hogy az új tagokra is kiterjeszti a tizenötökkel megkötött szerződéseket. Schüssel ugyan nem tartja kizártnak a török uniós tagságot, de a tárgyalások befejeztével az osztrákoknak népszavazásának kell ez ügyben kimondania a végső szót.
Az osztrák kancellár hibásnak tartja azt a francia koncepciót, mely az uniós alkotmányt úgy kívánja megmenteni, hogy annak egyes elemeit kiemelve külön ratifikálná azokat. Ez azonban azzal járna, hogy hosszú viták kezdődnének arról melyek legyenek ezek a részletek, hiszen minden ország saját mazsola szemeit csipegetné ki a szövegből. Ha pedig ezt elkezdi az unió, akkor annak nem lesz vége. Az teljességgel világos, hogy valami újnak kell jönnie, új névnek, interpretációnak és olyan kiegészítéseknek, mint a szociális modell felvétele a szövegbe.
origo.hu
Folyamatosan szivárog a klór Sajóbábonyban
