Felmentette első fokú ítéletében a Fővárosi Bíróság kedden a 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolt Princz Gábort és hat vádlott-társát a Postabank-perben.
Az első fokú döntés szerint a Postabank egykori elnök-vezérigazgatóját egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádpontjában is felmentették. A vádlottak az ügyészség vádirata szerint tevékenységükkel sorozatosan megtévesztették a tulajdonosokat és a ankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot, elhibázott üzletpolitikát folytattak és prosperáló bank látszatát keltették.
Princz Gábort emellett egy másik vádpontban azzal is megvádolták, hogy a Budai Hengermalom Kft. egy üzletrészét 300 millió forintért vásárolta meg a Postabank és Takarékpénztár Rt. – amelynek elnök-vezérigazgatója akkor az elsőrendű vádlott volt –, holott az szakértők szerint 179 millió forintot ért.
A bíró indoklásában a vádhoz kötöttség elvére hivatkozva emlékeztetett arra, hogy még a bizonyítási eljárás előtt felhívták az ügyészség figyelmét a vádpontosítás szükségességére. – A vád határai meglehetősen bizonytalanok voltak – fogalmazott Diós Erzsébet, az ügyben eljáró bíró, aki indoklásában utalt rá, hogy a
vád a számviteli fegyelem megsértése ügyében nem tartalmazott indítványt, így azt nem vizsgálhatta a bíróság.
Az ügyészség által kifogásolt bankhálózati bővítéssel kapcsolatban a bíró azt mondta: a posta tulajdonosként banki szolgáltatásokat nem vállalt fel, ezért a banknak saját hálózatra volt szüksége. Hozzátette: az adott körülményekhez igazodva tettek így, majd 1996-97-ben felülvizsgálták és bezárták azokat az
egységeket, amelyek gyengébben működtek.
A bank expanzív politikájával, az ügyfélgyűjtésre koncentráló intézkedéseivel kapcsolatban a bíró úgy fogalmazott: ésszerű gazdasági döntés volt. A magas folyószámla-kamattal ugyanis nagy pénzforgalmat tudtak elérni, amelynek révén jelentős jutalékot
tudtak felszámolni.
A szintén a vád által kifogásolt alárendelt kölcsöntőke-kötvény kibocsátásával kapcsolatban a bíróság osztotta a korábbi könyvvizsgálói megállapításokat, hogy az „közgazdaságilag ugyan nem elegáns, de jogilag nem kifogásolható„.
A vádhatóság korábban azzal érvelt, hogy a bank működésében tapasztalt szabálytalanságokat a bankfelügyelet akkori vezetője
észlelte, és levélben jelezte is a pénzintézetnek. A bíróság szerint
a bankfelügyeletnek szabálysértés esetén lehetősége lett volna intézkedni.
A céltartalék-képzéssel kapcsolatban a bíróság szerint a banknak
volt egy belső, vezérigazgatói utasítása, amelynek meg kellett felelnie a jogszabályi előírásoknak, a bankfelügyelet pedig jóváhagyta azt. A bíró megjegyezte azt is, hogy „céltartalék-képzéssel, vagy nem képzéssel nem lehet vagyoni hátrányt okozni büntetőjogilag”.
Az ügyész korábban felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott a vádlottakra. Perbeszédében nyomatékos enyhítő körülményként említette a jelentős időmúlást, és azt, hogy a bűncselekmények elkövetése óta egy évtized telt el, továbbá a vádlottak büntetlen előéletét. Princz Gábor ügyvédje, Bárándy Péter védőbeszédében felmentést indítványozott. Szerinte a vagyoni hátrány megállapíthatatlan, és álláspontja szerint szabálysértés nem történt. A vád fő hibájának azt nevezte, hogy az nem ügyletekhez, hanem üzletmenethez, üzletpolitikához kötött.
Princz Gábor az utolsó szó jogán korábban ártatlanságát hangoztatta, s úgy fogalmazott: „Megítélésem szerint munkám tudatos és folyamatos volt, kötelességszegést nem követtem el„. A perben a többi vádlott is ártatlannak vallotta magát.
A 2004 októberében kezdődött perben Princz Gábort egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel is vádolják. Az ügyészség szerint a Princz Gábor vezette Postabank és Takarékpénztár Rt. 300 millió forintért vette meg a Budai Hengermalom Kft. egy üzletrészét, holott a szakértő szerint ez mindössze 179 millió forintot ért.
Princz Gábor 1988-tól vezette a Postabankot. Irányítása alatt a pénzintézet Magyarország második legnagyobb kereskedelmi bankjává fejlődött jelentős vidéki fiókhálózattal. 1995 és 1997 között tőkehiány lépett fel a banknál, ami alapjaiban rengette meg a pénzintézetet. Az újkori Magyarország egyik legnagyobb bankpánikja idején a betétesek hosszas sorbaállások és tumultuózus jelenetek után mintegy 40 milliárd forintott vettek ki a számlájukról.
Princz Gábor a rendszerváltás után az ország egyik legnagyobb mecénásává lépett elő. A Postabank támogatta a pártokat, a művészeteket, a sportot, de jelentős sajtóérdekeltsége is volt. A támogató tevékenység mellett nagyon kedvezményes kamatozású hiteleket is juttatott e közélet egyes szereplőinek. Az akkori 25 százalékos kaamtozású kölcsönök helyett 10 százalékos hitelt kapott a banktól többek között Nagy Sándor és Csiha Judit. Az MSZP vezető politikusai mellett a bank VIP-listáján szerepelt Herényi Károly is. A bank sajtókapcsolatait erősítette Mester Ákos és az akkori sztárriporter, Albert Györgyi VIP-listás kölcsöne is.
Princzet a Postabank éléről az Orbán-kormány idején mozdították el. A bankvezér ezután el is hagyta egy időre az országot, Bécsben telepedett le.
A Potabank-ügyben öt év nyomozás után 60 ezer oldalas dokumentáció született. A per 2004 őszén indult meg a Fővárosi Bíróságon és egyes sajtóvélemények szerint Princz Gábor felmentésével végződik majd.
(MTI, MNO)
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Én, nő létemre sokkal tökösebben vezetném a fővárost, mint Karácsony!
