A nyugati civilizáció vereségre áll

A Spiegel hosszas esszében elemzi az iszlám radikalizmussal szemben a toleranciát ismételgető Nyugat reménytelen helyzetét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkben követeli, hogy vessenek véget a múzeumok jóvátétel címén történő kiürítésének. A Presse a növekvő amerikai veszteségekről tudósít.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali hírmagazinban Henryk M. Broder Kapitulálunk című esszéjében jósolja a nyugati civilizáció vereségét az iszlám radikalizmussal szemben. Tíz évvel ezelőtt Berlinben még a megelőzés céljából tiltottak be plakátokat. Mint a hivatalos indoklásból kiolvasható volt, nem kívánták a nem keresztény diákok érzékenységét megsérteni. Akkor a tartományi iskolai hivatal még egy kulturális kisebbség miatt túlzásba vitt gondoskodás miatt cselekedett, akkor még egyetlen muzulmán diák vagy szülő sem tiltakozott a meztelen fiatalokat ábrázoló plakát miatt.

Mára minden megváltozott. Csak egyvalami maradt változatlan: az eltökéltség, hogy véletlenül se sértsék meg a muzulmánok érzékenységét. Időközben azonban már nem migrációs háttérrel rendelkező berlini diákokról van szó, hanem a Föld 1,3 milliárd muzulmánjáról, akik krónikus sértettségtől szenvednek és hajlamosak a kiszámíthatatlan reakciókra. Lényegében a felvilágosodás és demokrácia alapjáról, a véleményszabadságról van szó. Vajon a tisztelet, a megértés és a tolerancia a helyes eszköz egy olyan kultúrával szemben, mely a maga részéről tiszteletlen, kíméletlen és türelmetlen mindazzal szemben, amit dekadensnek, provokatívnak és alacsonyabb rendűnek tart. A rövid szoknyás nőktől egészen azokig a karikatúrákig, melyeket úgy tartanak provokatívnak, hogy még csak nem is látták őket.

A tizenkét Mohamed-karikatúra miatt kirobbant lázongások legfeljebb csak egy Európára váró nagy összecsapás előjátékának tekinthetők, ha az öreg kontinens nem változtat kiegyezésre törekvő politikáján. Miként a harmincas években, amikor a müncheni szerződésben a béke érdekében feláldozták Csehszlovákiát, és a háborút mégsem sikerült megakadályozni, most is azt hiszik az európaiak, hogy jószándékkal, koncessziókkal és önkéntes önfeladással ellenfelüket megenyhíthetik. Az az ellenfél, aki a halált jobban szereti, mint az életet, legyőzhetetlennek tűnik. Az európaiak ebből az aszimetrikus konfliktusból a legtöbb, amit kihozhatnak egy kis haladék, mely 10, 20, vagy akár 50 évig is tarthat. Minden halálraítélt fellélegzik, amikor kivégzését bizonytalan időre elhalasztják.

Korábban egy követség megtámadása hadüzeneti ok lett volna, s most az érintett államok a konfliktus élének tompítására törekedtek. Az áldozatok megalázkodtak és megértést követeltek a tettesektől. Csak ne provokáljuk tovább őket, hangzott a jelszó, az őrültek a végén gonoszak lesznek! A karikatúra vita objektíven nézve vihar volt egy pohár vízben. Valójában egy erődemonstráció, a kultúrák harca összefüggésében nézve egy főpróba. A muzulmánok bebizonyították, hogy milyen gyorsan és hatékonyan képesek tömegeket mozgósítani. Az is kiderült, a Nyugat képtelen az iszlamista offenzívával bármit szembeállítani a félelmen, a gyávaságon és a kereskedelmi mérleg miatti aggodalmon kívül. Az iszlamisták világosan meglátták, hogy egy papírtigrissel van dolguk, melynek üvöltése is magnóról jön. Nem alaptalanul tartják az iszlám fundamentalisták a nyugatot gyengének, dekadensnek és olyannak mely még feltételekkel sem képes a védelemre.

Aki a túszejtésekre és lefejezésekre, más hitűek lemészárlására, a kollektív hisztéria kitöréseire a „kultúrák párbeszéde” követelésével reagál, az nem érdemel jobbat. Az arról folytatott vita, hogy mi miféle provokációkat kell, hogy elhagyjunk azért, hogy ők ne érezzék sértve magukat, az abszurdumok világába tartozik.

Szabad vallásos zsidóknak a nem zsidóktól a sertéshús evésről történő lemondást követelni? És milyen szankciók fenyegetnek bennünket, ha a nem teljesítjük követeléseiket? Szabad egy hindunak ámokfutást rendeznie, mert egy holland nem tiszteli a tehén szentségét és érinthetetlenségét? Aki a muzulmánokat feljogosítja arra, hogy felháborodjanak azon, hogy a dánok nem tartják magukat az iszlám tiltásaihoz, amiről amúgy nem is tudható, hogy egyáltalán létezik, azoknak ezekre a kérdésekre határozott igennel kell válaszolnia. S végül akár analfabéták és szétrombolhatnak könyvtárakat, hiszen egy olyan világban, ahol mindenki sértve és megalázva érezheti magát, ott mindenki azt is maga dönti el mely provokációkat nem tűr el tovább.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német lapban Heinrich Wefing Elrabolt műkincsek a piacon című vezércikkében foglalkozik az egykor a harmadik birodalom által elrabolt műalkotások sorsának érdekességeivel. A barbár fosztogatás korrigálása, már ahol lehetséges – ez a célja a Szövetségi Köztársaság által 1998-ban aláírt washingtoni nyilatkozatnak, mely az elrablott műkincsekkel való bánásmódról szólt. Ha bárhol olyan műkincset találnak, amelyet az árjásítás, vagy más alávaló cselekedet során vettek el tulajdonosaktól 1933. január 30-a és 1945. május 8-a között azt tulajdonosainak, illetve utódainak kell visszaadni. Ez igen gyakran megtörtént, olyan kultúrpolitikusok nyomására, akik inkább többet adtak vissza, mint kevesebbet, csak nehogy németkedéssel vádolják őket.

Bár miden egyes döntés talán erkölcsileg vállalhatónak tűnik, mégis összességükben, lehetetlenné teszik a múzeumok és a kulturális igazgatás számára, hogy akár a kétséges követelésekkel is szembeszálljanak. A nyilatkozat szövegében szereplő megfogalmazástól eltérően ez nem „igazságos és fair“. Mindenekelőtt a múzeumok gyenge pozíciója szinte felhívás arra, hogy azt kihasználják. Martin Roth, a drezdai múzeum főigazgatója a közelmúltban annak a gyanújának adott hangot, hogy jelenleg célzottan kutatnak rablott műkincsek után, mert a piacnak friss műtárgyakra van szüksége. Mindenesetre feltűnő, hogy a közelmúltban visszaadott műtárgyak közül egy sem maradt soká az új tulajdonosánál, hanem az árverezői kalapács alá került. A műkincspiac táplálása azonban nem lehet a visszaadási politika célja. Eljött az ideje, követeli a szerző, hogy új egyensúlyt találjanak a régi tulajdonosok és a múzeumok érdekei között.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilap Növekszik az amerikai katonák elleni erőszak című cikkében foglalkozik a mind kilátástalanabbá tűnő iraki helyzettel.

Az amerikai hadsereg a New York Times értesülése szerint, növekvő aggodalommal figyeli az erőszak növekedését. Az amerikai és az iraki hadserege konvojai ellen júliusban elkövetett merényletek száma – egy hónappal a helyi al Kaida vezető, Abu Musszab al-Zarkavi kivégzését követően – újabb rekordot döntött. A lap értesülése szerint összesen 1600 bomba robbant az országutak mentén, míg további 1000-t sikerült még időben hatástalanítani. „A felkelők támadásai történelmi csúcsot döntöttek” nyilatkozta egy magas rangú amerikai katona. Ezzel párhuzamosan nő a felkelők támogatottsága a lakosság körében is.

Az egyetlen jó hír, hogy a bombamerényletek számának emelkedése közepette enyhén csökkent az elhunyt amerikai katonák száma. A januári havi 42-ről, júliusra 38-ra apadt. Ez mindenekelőtt a járművek jobb páncélozottságával és a többi biztonsági intézkedéssel magyarázható. A sebesültek száma ugyanakkor a januári 287-ről júliusra 518-ra emelkedett.