Eladták a vérdíjért

Frankfurter Allgemeine Zeitungban végigkövethető a pénzért feljelentett brémai török fiatalember története, aki tegnap szabadult több mint négy-esztendős fogságából. A Fränkische Nachrichten a még elő magyar vendégbarátság egyik szép példájáról ír. A Presse az első számú osztrák hírrel, a Kampusch-ügy nyomozati bakijaival foglalkozik.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A konzervatív német napilapban Peter-Philipp Schmitt Eladták a vérdíjért című cikkében foglalkozik a tegnap szabadon engedett, korábban csak „brémai talibánként” nevezett Murat Kurnaz történetével. Lehet, hogy vörös szakálla vált a végzetévé, amit Murat Kurnaz azért növesztett, mert édesanyja szerint már a „prófétánk” is ezt viselte. Pakisztánban azonban a világos bőrű Kurnazra hittestvérei spicliként tekintettek. A 19 éves fiatalembert pénzért feljelentették és kiszolgáltatták az amerikai csapatoknak.

2002 januárja óta a Kurnazt az amerikai kormány a guantánamói fogolytáborban ellenséges harcosként fogva tartotta. Kurnaz 2001. október 3-án indult barátjával Seldzsuk B- vel Pakisztánba, hogy ott egy Korán-iskolában tanuljon. Már hónapokkal korábban megkezdődött a brémai születésű török állampolgár átalakulása: Nem borotválkozott és mind gyakrabban látogatta azt a mecsetet, ahol az iszlamisták térítettek és amelyet a belső elhárítás is megfigyelt. Végül csak Kurnaz repült Pakisztánba, Seldzsuk B-t feltartóztatták a repülőtéren, mert egy ki nem fizetett pénzbüntetés miatt szabadságvesztésre ítélték.

Seldzsuk B. szülei akkor azt nyilatkozták, hogy fiuk Afganisztánban az amerikaiak ellen kívánt harcolni. A német hatóságok által akkor megkezdett nyomozás nem hozott eredményt.

Kurnaz barátjára épült az amerikaiak vádja. B. szerintük egy öngyilkos merénylő lett volna, aki tettét állítólag végrehajtotta. Az amerikaiakat az sem zavarta, hogy B. eközben zavartalanul éldegélt Brémában. A most 24 éves, nős Kurnaz ellen, aki az iskolában hajóépítést tanult, sohasem tudtak komoly bizonyítékokat felmutatni, mely akár állítólagos terrorista aktivitását, akár al-Kaida tagságát igazolta volna. 2005 elején Joyce Green washingtoni szövetségi bíró úgy ítélt, hogy a katonai bíróság a Kurnaz ügyben nem volt hajlandó a mentő körülményeket figyelembe venni.

Fränkische Nachrichten (fnweb.de)

A baden-württembergi regionális lap A weikersheimiek megélték a magyar vendégbarátságot című cikkében a német kisváros küldötteinek Szent István-napi dunaföldvári útjával foglalkozik. Az írás tenorja az ott még megtapasztalható, ám a Nyugaton kiveszőben lévő vendégszeretet.

Die Presse (diepresse.com)

A konzervatív bécsi napilapban Erich Kocina és Klaus Stöger Jós és hamis nyomok című cikkében foglalkozik az egész Ausztriát izgalomban tartó Kampusch-üggyel, főként a rendőrség nyomozati hibáival. Én is tévedtem – e szavakkal kommentálta csütörtökön Max Edelbacher, az 1998 és 2002 közötti bécsi nyomozásokat irányító rendőr Natascha Kampusch megtalálását.

Akkori helyettesével, Ernst Geigerrel, (akit jelenleg a hivatali hatalommal történő visszaéléssel vádolnak) a lány elrablását után röviddel már azt feltételezték, hogy Natascha halott. Edelbacher jól emlékszik arra a sok száz átvizsgált bécsi és a város környékén lakó fehér kisbuszuk miatt átvizsgált személyre. Natascha egyik iskolatársa ugyanis látta, amikor a lányt berángatták egy ilyen járműbe. „P. buszát is megvizsgáltuk. Ő azt állította, hogy építkezési törmeléket szállít vele. Teljesen feddhetetlennek tűnt, semmilyen nyom sem mutatott arra, hogy bármi köze lenne a kislány elrablásához.” Eme tovább nem követet nyom mellett a hatóságok számos hamis ösvényen is elindultak. Hosszabb ideig keresték azt az idősebb férfit, aki minden nap Natascha iskolája előtt várakozott, míg kiderült, hogy egy nagyapa volt, aki csak unokájáért járt az iskolához.

A nyomozást kiterjesztették Magyarországra is, ahol Natascha apjának egy hétvégi háza volt, továbbá azt is megvizsgálták, hogy Natascha sorsának van-e bármilyen köze, a francia sorozatgyilkoshoz, Michel Fourniret-hez, aki Belgiumban és Franciaországban kilenc lány és asszony halálát okozta.

Miután elmaradtak a nyomozási eredmények, százával érkeztek a hatóságokhoz a furcsábbnál furcsább ötletek. Pl. egy karantán jós ingájával arra az eredményre jutott, hogy Nataschát elrablásának második napján meggyilkolták. Egy bécsi jövőbelátó viszont azt állította, hogy a lány Magyarországon él a határ közelében. A zöldek tartományi gyűlési képviselője Martin Wabl saját szakállára kezdett nyomozni. Ő az anyát lányának szexuális zaklatásával gyanúsította és Natascha eltűnést a nyomok eltüntetésének szándékával magyarázta. Az anya beperelte Wablt, akinek 2001-ben megtiltották, hogy véleményét tovább terjessze.

Nem járt nagyobb eredménnyel a bécsi magánnyomozó, Walter Pöchhacker, aki saját kutatásai alapján megnevezett két állítólagos tettest és a holttest rejtekhelyét. Az említett helyen természetesen semmit sem találtak.

2002-ben elvették az ügyet a bécsi rendőröktől és átadták a burgenlandi csendőrségnek. Edelbacher feltételezi, hogy a döntés mögött az állt, hogy ő akkoriban keményen bírálta a hivatalban lévő belügyminiszter, Ernst Strasser reformlépéseit. Aki ezért büntetésként elvette tőle az ügyet.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali német hírmagazin Az Egyesült Államok vizsgálja a kazettás bombák bevetését című cikkében foglalkozik a libanoni hadjárat egyik következményével. Az Egyesült Államok vizsgálja, hogy a libanoni háborúban Izrael bevetette-e a vitatott kazettás bombákat. Ha a gyanú beigazolódik, akkor Izrael megsértett egy Washingtonnal kötött titkos megállapodást- értesült a New York Times.

A washingtoni külügy leszerelési kérdésekben illetékes osztálya, e héten hozzákezdett ama információk megvizsgálásához, miszerint Izrael Dél-Libanonban civil célok ellen bevetett az Egyesült Államokban gyártott kazettás bombákat is. Ezek a bombák a levegőben kinyílva jelentős területeket beszórnak apróbb robbanószerkezetekkel. A lap szerint Washington még a hetvenes években megállapodott Izraellel arról, hogy ezt a fegyvert milyen körülmények közepette használhatja.

Az ENSZ aknaellenes bizottsága szerdán beszámolt arról, hogy Dél-Libanonban 267 kazettás bomba becsapódási helyet azonosítottak. Az Egyesült Államokbeli székhellyel rendelkező Human Rights Watch (HRW) emberjogi szervezet is beszámolt a kazettás bombák libanoni bevetéséről. Ez a HRW szerint megengedhetetlen, pontatlan és megbízhatatlan fegyver. A szervezet vezetője, Kenneth Roth álláspontja szerint ezeket sohasem lenne szabad lakott területek ellen alkalmazni. Izrael visszautasította a vádakat, és úgy fogalmazott, hogy a Hezbollah védőpajzsként használta a libanoni civileket.