Fábián Gyula: Mondják helyettünk, akik tehetik, aki a mi szavunkat képviselik, hogy „alávalóságnak tartjuk, hogy nevünkben, nyugdíjasok nevében mi odaállunk e mellé a minket egyvégtében alázó kormány mellé. Semmi közünk a nyilatkozókhoz”. Nem kisebb országháborodást okozott a kormány és tagjai részletes üdülési programjainak ismertetése. Irány Hollandia és minden alapos pihenést-kikapcsolódást kiváltó világtáj, hiszen nagyon kifáradtak. Nagy szellemi megerőltetést jelentett, hogy új és még újabb ígérgetéseket találjanak ki a kampányban. Tehát valóban kimerültek. Az ország és népe meg „hadd forogjon keserű levében”. Mire megjönnek, már élvezzük a mindennapi kenyér drágulását, a benzin árának emelése pedig elindítja a sort, hiszen a szállítás alapja az üzemanyag. Itthon maradt természetesen a hű sajtó (a szolgahad), és az ő feladatuk mindenre magyarázatot találni a távollévők érdekében. Azért az olajozottság, ami a baloldali politikát illeti, csikorog. Megszaporodtak a baloldali kiábrándultak, már igyekeznek mosni kezeiket: ők nem is erre a kormányra szavaztak. Természetesen ha az önkormányzati választások idején újra hadrendbe állnak is a párthűséges nyugdíjasok, és újra „megnyilatkoznak”, bizonyos, hogy adnak még egy „utolsó lehetőséget” félrevezetőinknek. Annyi már bizonyos, hogy az országháborítás folytatódik – és ki tudja, hol áll meg?
(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 2.)
Törvényt sértett a főváros, amikor Horn Gyuláról nevezett el sétányt
Olyan személyről, aki önkényuralmi politikai rendszerek fenntartásában részt vett, nem nevezhető el közterület.
