Orbán Viktor: A vízválasztó (2.)

Orbán Viktor: A választásokat követően a szocialisták megkapták az utolsó esélyt, hogy helyes választ adjanak a tovább már alig titkolható pénzügyi válságra. Az ellenzék, élén a Fidesszel, az alkotmányos alapokon álló demokratikus erő számára előírt utat követte, és a radikálisabb fellépést sürgető szárnyának sem tett engedményt. Megadta az esélyt a szocialistáknak, hogy körültekintően elkészíthessék kormányprogramjukat, összeállíthassák intézkedéseik első csomagját, felkészülhessenek programjuk parlamenti vitájára. [Sőt az ellenzék egy része még ennél is többet nyújtott. A politikai előzékenység ritka példáját mutatta. A nyilvánvaló politikai hazugsághadjárat és a fejünk felett lebegő pénzügyi válság helyett néhány politikusa olyan kérdéseket emelt és tartott napirenden (jobboldali egység, utódlás) még a választásokat értékelő szövetségi kongresszus után is, amelyek sem a Szövetség, sem a polgári oldal érdekeit nem szolgálták. A választási vereség keserűsége sem fedhette volna el, hogy a teljes valóságában kibontakozó kritikus gazdasági helyzet, a nyomában fellépő társadalmi megrázkódtatás, majd társadalmi ellenállás időszakában a Szövetség egysége és akcióképessége felbecsülhetetlen érték és egyben nemzeti érdek is. De ez már egy másik írás tárgya.]
A szocialisták a választások utáni kedvező pillanatot sem ragadták meg, fordulat helyett folytatták a 2002-ben indult hibasorozatot. Úgy tűnik, a lejtőn nincs megállás.
(Magyar Nemzet, augusztus 05.)