Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Walter Haubrich A növekedés Spanyolországból bevándorlási célországot csinált című cikkében mutatja be az Ibériai-félsziget valóságát. A spanyol városok parkjaiban egyre gyakrabban látni indián kinézetű személyeket, akik idős, tolókocsis spanyolokat kísérnek, vagy sétájuk közben segítik őket. Meszticek, akik az Andok államaiból, Ecuadorból, Bolíviából és Peruból dolgozni érkeztek Spanyolországba. Az idős-ellátás, a magánpénztáraké éppen úgy, mint az állami nagyrészt dél-amerikai bevándorlókra épül, nélkülük összeomlana. Az éttermi, kávéházi pincérek majdnem fele szintén Latin-Amerikából érkezett.
A négymillió külföldi a 44 milliós spanyolországi lakosság 9 százalékát teszi ki. A Spanyolországban élő külföldiek legnagyobb csoportját az 535 ezer marokkói, 400 000 ecuadori és 382 000 romániai teszi ki. A marokkóiak körében lényegesen rosszabbak a bűnözési statisztikai adatok, mint a latin-amerikaiaknál. Az ő esetükben elsősorban a spanyol nők, számukra szokatlanul szabados öltözködési és viselkedési formájából levont téves következtetések jelentik a legnagyobb problémát.
A spanyol rendőrség számára a legtöbb gondot a románok okozzák, akik összeállnak a helyszínt ismerő spanyol bandákkal, s fegyveresen megtámadják a hétvégi házakat és nyaralótelepeket. A román gyerekek utcai lopásokat hajtanak végre, s a helyi koldusokat az ebben az iparágban létező összes munkahelyről kitúrták.
Madrid most arra kívánja rávenni a román kormányt, hogy büntetett előéletű személyeket ne engedjen ki az országból, s felkérte Magyarországot, Ausztriát és Olaszországot, hogy jobban ellenőrizzék a határaikat. A román bűnözők turistavízummal érkeznek Spanyolországba, és három hónapot követően hazautaznak. Természetesen a románok között is előfordul, mint a lengyelek és csehek között olyan, aki becsületes szakmájából él Spanyolországban. Különösen magas a kelet-európai prostituáltak aránya a spanyol tengerparton.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív napilap Horngacher továbbra is bírálatok kereszttüzében címmel foglalkozik a felfüggesztett bécsi rendőrfőnök szövevényes ügyével. További súlyos vádakat fogalmazott meg hétfői sajtótájékoztatóján a bécsi államügyészség Roland Horngacherrel szemben: A rendőrtábornok ingyenes használatra egy gépkocsit fogadott el egy olyan cégtől, mely játéktermeket üzemeltet – nyilatkozta a Walter Geyer, az ügyészség szóvivője.
A tábornok elismerte, hogy 2000 és 2003 között elfogadott utazási csekkeket „A bécsi rendőrség barátai” nevű szervezettől, még-pedig az általa az egyesületnek nyújtott szolgáltatásokért- áll Horngacher írásos közleményében. Ugyanakkor tagadta, hogy bármilyen bűncselekményt elkövetett volna. Az államügyészség szerint a csődbe jutott Bawag bankkal kapcsolatos nyomozás során olyan adatokra bukkantak, miszerint Roland Horngacher és egy időközben nyugdíjazott kollégája 2000 és 2004 között 20 000 és 30 000 schilling ( 400 000-600 000 forint) értékű utazási csekket kaptak a banktól.
Tekintettel arra, hogy a másik rendőr már majd tíz éve nyugdíjba vonult, az államügyészség feltételezi a Bawag ezzel a Horngacher és társának egy korábbi tettét honorálta, ugyanis már a kilencvenes években felmerült a gyanú, hogy a Bawagnál nincs minden rendben. Horngacherhez akkor, mint a bécsi gazdasági rendőrség vezetőjéhez egy jelentés, valamint egy feljelentés érkezett a bank egyik legnagyobb ügyfelének, az Economos szigetelőanyag gyártó cég gyanús csődjéről, melyben a Bawag, és annak vezérigazgatója Helmut Elsner is érintett volt. Az ügyből azonban nem lett bírósági eljárás. Az államügyészség gyanúja szerint Horngacher „elfektette” az ügyet, amit az érintett főrendőr mindeddig hevesen tagadott.
Netzeitung (netzeitung.de)
Az internetes hírportálon Michael Wolffsohn A moralista Grass leértékelése című cikkében ismerteti az ismert müncheni történész álláspontját a Nobel-díjas író késő önvallomásáról, akit az írásban csak GG-ként emleget. Megkérdezték a Frankfurter Allgemeine Zeitungban GG-t, vajon nem szalasztotta el azt az ideális pillanatot, amikor múltjával előállhatott volna? Nem tudja- hangzott a válasz.
Én tudom-írja Wolffsohn. 1985 áprilisában nagyszerű alkalom kínálkozott erre. Akkor Helmut Kohl és Ronald Reagan bitburgi látogatásán vitatkozott Németország és a világ. Vajon felkeressék-e az ottani katonai temetőt, ahol a fegyveres SS harcosai is végső nyughelyre leltek? Végül is ellátogattak oda. Akkoriban azzal vádolták Kohlt és Reagant, hogy tisztára kívánják mosni a Waffen SS emlékét. Akkoriban 1985 áprilisában GG-nek fel kellett volna állnia és annyit mondania: „Én is közéjük tartoztam.”
A Bádogdob szerzőjének eme vallomása sokat segített volna, hogy az áldatlan vita kül- és belföldön sokkal szakszerűbb mederben folyjon. Ehelyett GG hagyta, hogy Kohl és Reagan a vita áldozatává váljon. Nem kell sok fantázia, hogy kitaláljuk az okokat: GG szemszögéből Kohlnak rossz párttagkönyve volt, Reagan hamis ideológiát képviselt. (Grass nélkül Brandt óta nem volt SPD választási kampány.)
A Hitler- ellenes koalíciót vezető Egyesült Államok és az új demokratikus Németországot a nácik rehabilitálásával vádolták, míg az egykor a Waffen-SS tag GG hallgatott, s máig mint „erkölcsi tényezőt” ünneplik. GG erkölcsi-politikai nagyzási hóbortja mögött nyilvánvalóan egy bátortalan ember áll. Ő maga zsugorította életművét életnagyságúra, kortársai átlagának nagyságára. „A császár meztelen.” GG görcsös hallgatásával maga leértékelte életműve moralizáló részét, de nem írói munkásságát.
Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilap A szövetségi kormány ad időt magának címmel foglalkozik ama berlini dilemmával, hogy küldjenek-e vagy sem Bundeswehr katonákat a libanoni békefenntartó misszióba. A nagykoalíció a jövő héten kíván Bundeswehr egységek Libanonba küldéséről dönteni. A küldetés támogatói feltűnően óvatosak, csak CDU miniszter támogatta nyilvánosan a javaslatot, míg az ellenzék fenntartásait hangsúlyozta.
Thomas Steg kormányszóvivő-helyettes úgy fogalmazott: a hét végén már világosabb lesz a német álláspont. A tervek szerint az előzetes döntés a jövő szerdai, Angela Merkel vezette kormányüléstől várható. A végleges határozatot a Bundestag fogja kimondani, szeptember elejéig tartó szünetet követően. Steg úgy fogalmazott, hogy tekintettel a döntés súlyára, csak a parlamenti döntés jöhet szóba.
Franz Josef Jung honvédelmi miniszter után Wolfgang Schäuble ( mindkettő CDU), is úgy vélekedett, Németország nem maradhat ki az európai békefenntartó kontingensből. Árnyaltabban fogalmazott a CDU képviselőcsoport külpolitikai szóvivője. Eckart von Klaeden (CDU), szerint az vitathatatlan, hogy Németországnak részt kell vennie a konfliktus megoldásában. Azt azonban nem kívánta pontosítani, hogy ez magában foglalja katonák bevetését, avagy sem.
Az SPD elnöksége nem kívánta kizárni ENSZ felkérésre a békefenntartó akcióban történő részvételt.
Az ellenzéki FDP, zöldek és a Baloldali Párt-PDS frakciója eltérő okokból, de elutasítja a Bundeswehr részvételét a libanoni küldetésben. A liberálisok főtitkára, Dirk Niebel úgy vélte, német katonáknak nincs keresnivalójuk a Közel-Keleten, a Bundeswehrt már mostani feladatok is túlterhelik. A zöldek frakcióvezetője, Fritz Kuhn szerint a libanoni Budeswehr akcióról folyó vita a legrosszabbkor jött. Elutasítja a javaslatot Oskar Lafontaine, a Baloldali Párt-PDS frakcióvezetője is, aki úgy fogalmazott, hogy a kormánypártokon belüli viták azt mutatják, hogy egyre jobban terjed az a szándék, hogy mindenhol katonákkal legyenek jelen.
Az N24 hírcsatornának nyilatkozva Horst Köhler szövetségi elnök úgy vélekedett, Németország köteles felelősséget vállalni az európai ENSZ határozatok keretében. Mindesetre szeretné, ha a nyilvánosság is többet vitázna a kérdésről.
origo.hu
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén
