Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Andreas Platthaus Kezdetlebontás című cikkében foglalkozik a lipcsei Marx-szobor eltávolításának történetével.
Lenin nem panaszkodott volna a mostani lipcsei történések miatt: „Az emlékművek csak a süketeket érdeklik“ – átkozódott. De még ő sem lett volna képes a kommunista irányítóasztalok mögött ülő utódainak bronzba öntési őrületét megállítani.
Ebben az emlékműőrületben az NDK mindig bátran részt vett. Kiemelkedő volt Marx Károly emlékműveinek száma, ha már a szülőháza nyugaton állt, akkor legalább keleten legyen a tisztelete kiemelkedő. A Marx-emlékművek tekintetében sajátos verseny alakult ki. Lipcse egyetemének, mely 1953-ban Marx születésének 135. évfordulójára felvette a tudományos szocializmus kidolgozójának nevét, irigykedve kellett tudomásul vennie, hogy addigra már egész Chemnitzet átkeresztelték.
Húsz évvel később még be sem fejezték az egyetem Augustus téri (időközben természetesen Marx Károly tér) főépületén a majd 100 négyzetméteres és 33 tonnás, Kezdet című reliefet, melynek középpontjába egy két és fél méteres Marx fejet öntöttek, addigra Karl-Marx-Stadtban már felállították a 40 tonnás Marx-koponyát. S amikor a lipcsei egyetem 1991-ben megszabadult Marx nevétől, akkor a szomszédos nagyvárost már egy éve ismét Chemnitznek hívták.
A kezdet című szoborhoz hasonlót méretében és nagyképűségében aligha lehet találni. A német történeti múzeum számára az alkotás túl nehéz – egyáltalán csoda, hogy az egyetem épülete 33 éven keresztül kibírta. Magyarországon létrehoztak a kommunista emlékműveknek egy szobortemetőt, ahol egyszerűen mindent összegyűjtöttek, ami a csapásból megmaradt. A városvezetés bontási hangulatának köszönhetően Lipcsében is találhatók olyan területek, ahol száz négyzetméternyi szocializmus menedéket találhatna. Ehelyett eltakarítják, és átadják a feledésnek, mint azt az NSZEP is szívesen megtette volna.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban A demokraták Lieberman kizárását tervezik című cikkében ismerteti az amerikai társadalomban növekvő háborúellenesség következményeit.
A Demokrata Párt balszárnya Joe Lieberman connecticuti szenátor kizárását kezdeményezte. A döntés indoka, hogy a demokraták hivatalos jelöltjével szembeni indulásával a szenátor megsértette a párt alapértékeit, nyilatkozta az egyik kezdeményező, Henry Lowendorf. Lieberman a párton belüli előválasztáson elszenvedett vereségét követően bejelentette, hogy független jelöltként elindul a novemberi szenátusi választásokon. Lieberman veresége egyúttal a George W. Bush Irak-politikáját ellenzőknek a győzelme, hiszen a demokrata szenátor támogatta az elnök kurzusát. A Lieberman helyett induló demokrata jelölt, Ned Lamont, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint 12 százalékkal lemaradt a hivatalban lévő szenátorral szemben.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Ansgar Graw A kérdőjelek fesztiválja című írásában ismerteti a tegnapi CDU- programkongresszuson történteket.
A berlini Alexanderplatzon fekvő kongresszusi központban 970 CDU delegált vitatkozott a 2007-ig elfogadandó alapprogramon. A viták középpontjában Jürgen Rüttgersnek a párt alelnökének, a kongresszus előtt tett kijelentései álltak. Az észak-rajna-vesztfáliai miniszterelnök kijelentette, hogy a CDU-nak el kell búcsúznia „alapvető hazugságaitól”, le kell térnie a lipcsei reform kurzustól, s ismét a párt szociális profilját kell erősítenie. Ezek a politikai uborkaszezonban tett rüttgersi kijelentések személyesen is kellemetlen helyzetbe hozták Merkelt, aki kancellári programjának mottójául a „kísérletet tenni a több szabadságra” kijelentést választotta.
Merkel és a szabadpiac hívei Rüttgers és a szociális állam képviselői ellen – ezt a drámai összecsapást lehetett az előzmények ismeretében várni a kongresszuson. Azonban a nyílt párbaj elmaradt. Rüttgers megismételte álláspontját, s Merkel sem adta fel a sajátját. Csak rövid időre vált izgalmassá a kongresszus, amikor az egyik pódiumvita során a hallgatóság soraiból többen is a hozzászólás lehetőségét kezdték követelni. A tanácstalannak tűnő szervezők elismerték, a publikum megkérdezését nem tervezték. A pártigazgató Ronald Pofalla, válaszul a bázis demokrata felkelésre bejelentette, hogy a következő hasonló rendezvényen megkísérlik a küldöttek vitába kapcsolását.
Pedig Merkel beszédében „nyílt vitát” követelt. Azonban beszéde, amit Pofalla később „a következő másfél év vitáinak kereteként” dicsért, valójában a kérdőjelek fesztiváljává lett. Meg lehet próbálni a nagyobb szabadságot? A szövetségi államban meddig kell terjednie a gazdag tartományok szolidaritásának a szegényebbekkel szemben? Mit ért igazságosságon az idősek és fiatalok, munkavállalók és munkanélküliek viszonylatában? Ma mit jelent a kereszténydemokraták identitása? Mi a következménye a demográfiai változásnak? A megváltozott külpolitikai helyzetnek, az emberi élet méltóságának? – sorjáztak a megválaszolatlan kérdések.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Wolfgang Greber Az atomfegyverkezési verseny kezdete című cikkében ismerteti a rózsásnak aligha nevezhető jövőt.
A világ ismét az atomfegyverekre alapozott fegyverkezési verseny küszöbén áll. Ellentétben a hidegháború korszakával, már nem két szuperhatalom, hanem a legrosszabb esetben tucatnyi állam rendelkezik majd atomfegyverrel, köztük számos „problémás” ázsiai és afrikai ország. Minden további atomhatalommal nő a fegyver bevetésének, valamint a terroristák kezébe kerülésének veszélye.
Két új atomhatalom, Irán és Észak-Korea azonban gátszakadással fenyegeti az amúgy is ezer sebből vérző, 1970 óta létező atomsorompó-egyezményt. Paul Bracken, a Yale Egyetem politológusa szerint az iráni atomfegyver azonnal hasonló fegyver beszerzésére ösztönözné Egyiptomot, Szaúd-Arábiát, Szíriát és Törökországot. S tekintettel az észak-koreai atomprogramra, hasonló tervekről érkeznek jelzések Japánból és Dél-Koreából is.
A fejlődő országok azzal vádolják az atomhatalmakat – mindenekelőtt az Egyesült Államokat –, hogy nem teljesítették a leszerelésre vonatkozó szerződéses kötelezettségüket. Sőt ellenkezőleg, az Egyesült Államok, Oroszország és Franciaország ugyan csökkentette atomarzenálját, de oly módon modernizálta, hogy az mára sokkal hatékonyabb. Többen attól tartanak, hogy Washington Teherán esetében csak példát kíván statuálni, miként tilthatja meg a jövőben a fejlődő országok civil atomprogramját is.
India és az Egyesült Államok legújabb atomügylete újabb csapás az atomsorompó-egyezményre. India, amely nem ratifikálta a szerződést (Pakisztánhoz és Izraelhez hasonlóan), így 1974 óta illegálisan birtokol atomfegyvert, most washingtoni támogatást kap atomiparának fejlesztéséhez. Ez egyre több el nem kötelezett ország motivációját csökkenti, hogy lemondjanak az atomfegyverekről, hiszen láthatólag így is egyezkedhetnek az Egyesült Államokkal.
Kofi Annan ENSZ-főtitkár óv a létrejövő „atombomba-özönvíztől”, amennyiben további országok is megszegik a szerződést. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget vezető El Baradei szerint, „ha akarná, akár negyven ország is képes lenne az atomfegyver készítésére”.
origo.hu
A hangfelvételek nyilvánosságra kerülése után káosz alakult ki a Tisza környékén
