Varga Klára: Moldova Kádár-részvényei

Varga Klára: Teheti, hiszen hát nem tetszettünk forradalmat csinálni. Teheti, hiszen a jobboldali politikai pártok az elmúlt tizenhat évben nem sokat tettek azért, hogy sajátos, hiteles kulturális holdudvarukat kialakítsák, megkeressék a tehetséges szegénylegényeket, akik soha semmibe nem keveredtek, így nem csupán tükör által homályosan, hanem színről színre tudják megmutatni történelmünket, hagyományainkat. Teheti, hiszen a kormány által a forradalom ötvenedik évfordulójának méltó megünneplésével megbízott bizottság eddig túl sok mindent nem tett le az asztalra. (Tényleg, mi is történt eddig állami szinten 1956 kapcsán azon kívül, hogy Bush eljött katonát kérni meg Amerikát fényezni a magyarok előtt?) Teheti, akkor, amikor az Erzsébet téren a liberálisok sátrában magyar történész jelenti ki, hogy ’56 valójában a fővárosban csak valami pár napos zavargás volt, vidéken nem is tudtak róla, s jó lenne már másról beszélni.
Moldova tehetséges, jó tollú író, ő a magyar irodalom Hofija. Elhiszem neki, hogy elhiszi, a Kádár-könyvvel nemcsak Orbánnal és híveivel, hanem Gyurcsányékkal is szembemenetel egy olyan – a történelmi tények inkább érzelmi szelektálásával kialakított – igazság mentén, ami a Kádár-korszak kisemberének igazsága. Csakhogy ennél az „igazságnál” nincs ártalmasabb méreg, nincs ártalmasabb ábrándkép egy nép számára, amelynek végre fel kellene emelnie a fejét, s amely egyszerre kényszerül harcolni múltjáért és jövőjéért.

(Magyar Nemzet, 2006. augusztus 31.)