Szále László: Balázs Ádám úgy lép ki a kisajátítók hangzavarából, hogy megteremti a maga hősét, s a darab az ő visszaemlékezéseinek sora. A darab hőse Amerikában élte le az elmúlt ötven évet, ahogy a szerző fogalmaz: az Amerika által befogadott sok ezer ’56-os magyar közül lehetne bárki. A mű programzene, szinte látható képekben idézi föl mindazokat a lelki folyamatokat, amelyek egy ’56-os menekültben vagy kalandvágyóban végbemehettek. Hiszen ’56 élő emléke nem elsősorban az események, a harcok, az árulások, a helytállások és a megtorlás fölidézése, sokkal inkább az, ami a magyarokban, kintiekben és bentiekben végbement ’56 óta, ’56-ról, ’56 miatt, ’56-ért. Ebben a zenében is föltörnek persze a forradalom euforikus és tragikus pillanatai, de ugyanolyan hangsúlyos az új hazába vivő viszontagságos út, az ottani idegenség, a beilleszkedés, a nyelvi nehézségek, az identitáskeresés fázisai, és végül az időskori megbékélés a sorssal, az egészet átfogó bölcs visszatekintés.
(Magyar Hírlap, 2006. október 9.)

Magyar Péter visszalépése után közleményt adott ki a Női Sikernap szervezője