Csontos János: Írástudók árulása 6.2

Csontos János: A Népszabadságban egy alkalmazott írástudó, Uj Péter afféle ironikus szellemi verőlegényként igyekezett porrá zúzni Kalászt Írók, írjatok remekműveket! című kis remekében. Szerinte „a nyilatkozat ugyan kétségkívül csillogó ékköve a Kalász Márton-i életműnek, de mégis kínzó hiányérzetünk támad, mintha a nagy mű torzóban maradt volna”; s hiányolja belőle a rovásírást, a kopjafát, a sumérokat, Jézus magyar származását, a pilisi szívcsakrát. Egy Esterházy-motívummal („a posztmodern kelgyó enfarkába harap”) kijelöli irodalmi ízlésének irányát, amibe persze Kalász nemigen illik bele, hiszen kiáltványa nyomán „a nemzet valóban a nyelvi züllés legvégső stádiumába jutott”. A „Szent Korona-tanon alapuló posztmodern válságkezelő program 1956 szellemében való kidolgozása” logikus slusszpoén ugyan, ám egyúttal a szerző rétegelt olvasottságáról tanúskodik. Az a gyanúm, Ujnak fogalma sincs a Téli bárány című Kalász-regényről, a meghurcolt hazai svábok megindító krónikájáról, meg hogy a német anyanyelvű Kalászt sumérozni meg rovásírásozni nem eurokonform humorérzékre vall. Ez azonban legyen Uj Péter lelkiismereti dilemmája. A zámolyi levelezőkről, a gyurcsányi hazugságot relativizáló Esterházyról meg az őszödi beszédet retorikai csúcsteljesítménynek látó Nádasról viszont feltételezhető, hogy olvasták a Téli bárányt. Mint ahogy Konrád Györgynek is tudnia kell, mit beszél, amikor azt nyilatkozza: „Ha az írószövetség csak egy irányban foglal állást, akkor ők is az általuk elítélt hazugság folyójába lépnek.” Azaz a gyurcsányi hazugság folyója szerinte, szerintük is létezik – különben nem lehetne belelépni.
Pár hét múlva Kalász Márton Esterházy Péterrel és Nagy Gáspárral verseng a Prima Primissima irodalmi díjáért. Akit jól időzítve lejáratnak, kisebb lesz az esélye a sikerre. Jó volna, ha az érintettek felemelnék szavukat a hisztériakeltés ellen. Különben a győzelem sem lesz olyan príma.

(Magyar Nemzet, 2006. november 21.)