Kéri László: Állok a sorban, több mint félórája már. Ráérek, megnyugszom, úgyis elkéstem már. Látom magam előtt egykori, megboldogult anyósom otthoni patikáját, a bőröndnyi felhalmozott, halála után egy kukát megtöltő gyógyszerraktárát, látom a külföldi utakon meglesett-meglátott utastársak gyógyszerkészleteit: „fel kell készülni minden eshetőségre…” – és ők tényleg felkészültek… Vajon Kolumbusz annak idején mennyi gyógyszert rakatott a Santa Maria fedélzetére…? Látom magam előtt valaha volt szomszédaim raktárait, a szemetesbe kidobált, sok éve lejárt szavatosságú orvosságok tömegeit. Azt azért nem állíthatom, hogy valaha akárcsak öt percre is elgondolkodtam volna azon: mennyibe kerülhet az a rémséges pazarlás, aminek jegyében a relatíve olcsó, államilag támogatott gyógyszereinket úgy halmoztuk fel és úgy dobáltuk ki, mintha ezek soha senkinek nem jelentettek volna költségeket. Mintha ezt a pazarlást sem rövid, sem pedig hosszabb távon ne kellett volna bárkinek is fedeznie.
(Népszava, 2006. november 23.)
támogatás
Egymillió forint az államtól lakásra, ami könnyen lehet kettő: így segítik a közszférában dolgozókat - érdemes figyelni a hátirdőre
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!