Kis Tibor: Rutinmunka

Kis Tibor: Az talán valóban bizakodásra adhat okot, hogy a budapesti és a bukaresti kormány újabban többet beszél a máról és a holnapról, mint a tegnapról. Persze ebben a megközelítésben benne van: még mindig nem érkezett el annak az ideje, hogy erről a közös tegnapról értelmesen szót lehessen egymással váltani. Sőt, alighanem jó darab idő (és sok egyéb mellett: még több együttes kormánytanácskozás) kell majd ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen valamikor. Előbb még annyi bizalmi tőkének kellene felhalmozódnia, hogy mindkét nemzet őszintén tudjon beszélni e múltról; bevallja például a másikkal szemben elkövetett történelmi bűnöket. A tulajdonképpeni magyar-román történelmi megbékélés csak akkor fog elkezdődni a lényegi frontokon. Reményt adhat, hogy ez már sikerült más nemzeteknek; egyszer talán mi magyarok és románok is összeszedjük ehhez a muníciót – és főként bátorságunkat. Addig pedig örüljünk, hogy az európai intézmények soha nem látott esélyt adnak nekünk a stratégiai partnerséghez. Ahhoz, hogy egyszer végre igazán közel kerül majd egymáshoz magyar és román e „morajos, halk, halotti hangú” régióban.

(Népszabadság, 2006. november 17.)