Kósa Tamás: Szóval nagy temetés lesz, nemzeti gyásznap, gyászünnepség a Puskás Ferenc stadionban, majd Puskás hamvait ágyútalpon szállítják a Hősök terére, ott katonai tiszteletadással búcsúznak el tőle, aztán este gyászmise a bazilikában. A bazilika mint temetkezési hely egyébként nem akkora csoda, más, hétköznapibb ember is temetkezhet oda, csak pénz kérdése. Az urnatemető nem királysír és nem a szentek kriptája, ámbár vannak, akik azt sem tartanák túlzásnak, ha Puskás az oltár mellett kapna helyet. Ez a temetés, ahogy lenni szokott, az élőknek szól: mi így tiszteljük a nagy halottat. Nincs ezzel semmi baj, szükség van arra, hogy időnként egy-két méterrel a föld fölé emelkedjünk – mint az angoloknál az udvari költőre –, de mivel Puskás olyan nagyon valódi figura volt, lehetne például szobrot olyat készíteni róla, hogy csak úgy áll az emberek között. Nem kell dekáznia, talán jobb is, ha utcai ruhában, pocakosan ácsorog az ország egy-két városában, esetleg éppen lépni készül a járdán – minél forgalmasabb járda, annál jobb –, és mindig mosolyog. Hogy az embernek kedve legyen átölelni: szevasz, Öcsi, vagy csókolom, Öcsi bácsi.
(Magyar Hírlap, 2006. november 27.)
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
