Lukács Csaba: Ünnep után

Lukács Csaba: Most tél van és csend és hó és halál – fogalmazta meg Vörösmarty a magyar költészet egyik legtragikusabb verssorát. Elmúlt az őszödi beszéd és az azt követő elemi felháborodás hatása, a hirtelen jött hideg ideig-óráig elnyomja a kiábrándultság, a reménytelenség és a nehezedő életkörülmények okozta traumákat is. A rossz emlékek törlésére a tavalyihoz képes négyszeres büdzsével indul a kormányzati propagandagépezet. A „lakosság tájékoztatására” szánt hárommilliárd segít „pontos és korrekt” képet adni a következő időszak reformlépéseiről, magyarán megpróbálják eladni nekünk a megszorításokat, ugyanis „soha nem volt még enynyire fontos”, hogy az emberek „megértsék a reformok lényegét”.
Agymosás indul – nagy kérdés, maradtak-e még, akiket el lehet kábítani a reklámokkal. A „csendes többség” a téli gázszámlákra vár…

(Magyar Nemzet, 2006. november 7.)