Már hazajönnének Svédországból a cigányok

A lehető leggyorsabban visszamennének Magyarországra azok a romák, akik alig pár napja, politikai menedékjogra számítva, a jobb élet reményében érkeztek Svédországba. Az MTI tudósítója elkísérte néhányukat a Malmőtől távoli, a svéd bevándorlási hivataltól ideiglenesen kapott - „világ végi" - lakásukba. Időközben huszan már vissza is érkeztek Svédországból elhagyott otthonaikba.

Ide aztán a madár is csak háromnapi hideg élelemmel jön – fakadt ki a pécsi, 40 év körüli Kalányos Tibor az 1500 fős, Malmőtől mintegy 120 kilométerre lévő, erdőkkel, hatalmas kiterjedésű szántóföldekkel és óriás szélkerekekkel körülölelt település láttán.
A malmői Park Hotelből – a Svédországban menedékjogot kért magyarok többségének közös szálláshelyéről – Hanaskogba érkezettek még viszonylag szerencsésnek érezhetik magukat. Vannak ugyanis olyan családok, amelyeket a svéd bevándorlási hivatal Malmőtől 650 vagy éppen 1300 kilométerre ideiglenes lakásokban helyez el addig, amíg el nem bírálják menedékjogi kérelmüket.
Az MTI tudósítója végigkísérte egy pécsi és néhány mohácsi család útját a Park Hoteltől egészen a sokak által feltételezett „paradicsomi gazdagságig„. A Magyarországról érkezettek elsőként ebbe a – jóindulattal – kétcsillagos kategóriájú „luxusmenhelyre” mentek, ahonnan egy-két nappal később a malmői hivatalban vették fel adataikat.
A gyorsított eljárással zajló elbírálási procedúrának köszönhetően akár 2-3 nappal az érkezés után a bevándorlási hivatal munkatársai buszokkal szállítják tovább az embereket. Így történt ez hétfőn reggel is, amikor Kristianstad városa felé vette az irányt az az 5-6 magyar családot szállító hivatali busz, amelynek sofőrje csak hosszas unszolás után engedélyezte azt, hogy külső megfigyelőként az MTI munkatársa is helyet foglaljon a fedélzeten.
Másfél órás buszozás után a békés kisváros belvárosában leparkírozott járműből 2-3 család kecmergett ki méretes bőröndjeikkel.
-Na végre, itt már azért kellemesebb. De hol lesz itt a házunk?- vetették fel páran, miközben egy másik településre tovaigyekvő buszból ismerőseik könnyes szemmel búcsúztak tőlük.
Kalányos Tibor és rokonai a helyi hatóság embereivel hamarosan a kristianstadi bevándorlási hivatalban találták magukat. Telefonos tolmács segítségével osztották meg velük azokat a tudnivalókat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy betartsanak bizonyos játékszabályokat – viselkedjenek kulturáltan, osszák be azt a néhány száz koronát, amit pár napon belül utalnak majd a megkapott bankkártyájukra – mondták el néhányan a távirati irodának.
A közel kétórás adminisztratív eligazítás után a svéd hivatalnokok a magyarok írásos engedélyéhez kötötték azt, hogy mások is elkísérhessék őket az átmeneti lakásokba. Az elmúlt napok feltűnő médiaérdeklődésének is betudható, hogy a családok nem szívesen fotóztatták magukat, és fáradtság miatt a kérdések elől is gyakran kitértek.
Ezzel együtt az MTI eljutott abba a Hanaskog nevű faluba, ahová két mikrobusszal szállítottak el egy-egy családot. Kalányos Tibor, sógora és annak három gyermeke egy 40-45 négyzetméteres, kétszobás, erkélyes, első emeleti lakásba került. A család egy alapfokon bebútorozott, konyhai felszerelésekkel ellátott szálláshelyre érkezett. A hivatal alapos munkatársa, sok egyéb felvilágosítás mellett, akkurátusan mutatta be a ház melletti szelektív hulladékgyűjtő szakszerű használatát is.
-És hol vannak a többiek?! Azt mondták, hogy szomszédok leszünk a Józsiékkal, itt lesznek 100 méterre. Erre meg semmit nem volt hajlandó közölni velünk ez a nő – méltatlankodott Kalányos Tibor. A férfi, sógorával közösen egyre szomorkásabban kezd bele egy cigaretta elszívásához a tágas, de a friss lakókban visszatetszést keltő erkélyen. A gyerekek sírni kezdnek, azt kérdezik, hogy mit fognak itt csinálni?
-Megvárjuk a 23-i átutalást, kivesszük a pénzt, visszavonatozunk a repülőtérre, és irány Magyarország – fogalmazza meg a hamarosan közös céllá érő gondolatot a sógor. Az a férfi, aki múlt csütörtöki indulásukkor az MTI-nek még úgy nyilatkozott, hogy ha vissza is kell jönni Magyarországra, ő „inkább megy tovább 'Hollandba, 'Németbe„.
A neve elhallgatását és otthon maradt családja érdekében a fotózás letiltását is kérő férfi megjegyezte: elmondom én neked a frankót: a legtöbben azért jöttek, hogy egy kis pénzhez jussanak. Kalandnak megteszi, nem? Hozzátette: az igaz, hogy páran valóban sok mindenüket eladták, mivel bíztak a kintiektől érkező hírekben.
Időközben a család megéhezett, a közeli bolt felfedezésére indulnak. Pár száz koronájukból futja krumplis pogácsára, de még sörre is. Panaszkodva mesélik: a legjobban az bántja őket, hogy nem tudnak arról, miként lehetne felvenni a kapcsolatot a többi családdal.
-Most akkor nézzük a négy falat?! Kivel beszélgessünk eztán? – kérdi a 20 éves forma nagylány.
A környék, amely egy tipikusan csendes folyású kisvárost idéz, néhány helyi szerint alig 20-30 menekültügyi kérelmezőt folyamatosan befogad olyan házakba, ahol helyi polgárok is élnek. Az utcán ötből három járókelő tud erről a jelenségről, de még semmilyen problémájuk nem akadt velük. A magyarok felett két emelettel élő fiatal svéd férfi, gyári munkás az MTI-nek elmondta: korábbi bevándorlókat egyszer-kétszer felkerestek ugyan a rendőrök, de semmi gondja nem szokott lenni szomszédaival.
Mindent a semmiért? Tényleg ez kellett? Idejönni a világ végére ezért? Ezért a svéd paradicsomért? Inkább akkor már a magyart – adta meg magát a kijózanító tényeknek az út sikerességében korábban töretlenül bízó Kalányos Tibor, aki ki sem akarja nyitni azt a svéd szótárt, amelyet még az út elején vett.