Néző László: Ideológiai lázálom

Néző László: Magyarország társadalmát sokféle igazságtalanság szabdalja darabokra, különböző történelmi, szociológiai, földrajzi, de akár etnikai okok miatt. Ha van a politikának küldetése, ezek felszámolása, mérséklése mindenképpen a legszentebbek körébe tartozik. Senki sem alhat nyugodtan, amíg egyetlen éhező kisgyermek van a világon – valahogy így írta ezt egy másik ismert liberális, Dahrendorf. Igaz, azt is írja, hogy soha sincs elegendő életesély elegendő ember számára. Ám ez a kormány az igazságtalanságokra új igazságtalanságokkal felel, nem szelídíti, inkább mélyíti azokat. Igazságos-e például, hogy az eddig is rendkívül hátrányos helyzetben lévő kistelepülésekről most az élhető lét utolsó morzsáit is elcsenik: a posta után a vasutat, az iskolát, s ha lehet, még a polgármesteri hivatalt is. Igazságos-e, hogy a kétségbeejtő népegészségügyi és demográfiai helyzetben lévő magyarságot a kormányzati reformdüh vizitdíjjal, kórházbezárásokkal kívánja tizedelni? Igazságos-e, hogy a tizenöt százaléknyi eliten kívül mindenkinek fizetnie kell majd a felsőoktatásért, a levelező és esti tagozaton pedig senkit nem kívánnak finanszírozni? Pedig sokak számára ez volt az egyetlen esély a diplomaszerzésre. Folytassam? Minek? Gyurcsány Ferenc naplóírót az ellenzéki kritika sem érzelmileg, sem értelmileg nem hatja meg. Pedig tudhatná, amit mi, magyarok megtanultunk már régen: semmi sem tart örökké. Semmilyen hatalom és kormányzás.
Azért is kibekkeljük őket.

(Magyar Nemzet, 2006. november 17.)