Szász István: Gyorsreagálású akciócsoport

Szász István: Eltűnődöm: hol rontottuk el? Mi, magyar demokraták hol hibáztunk? Miért nem erősítettük meg a józan és felelős közvélemény támogatásával törvényeinket? Meggyőződésünkben, morális tartásunkban a valódi republikánus patriotizmus képviseletében ennyire gyengének bizonyultunk? Most üt vissza az is, hogy súlyosan hibáztunk, mert felületesek voltunk oktatásunkban, félmúlt történelmünk szörnyű tapasztalatainak megismertetésében. Bizony szembe kell néznünk önmagunkkal, be kell ismernünk: jókora adag társadalmi nemtörődömség is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar demokrácia tizenhatodik évében Budaházy és testvérei a törvényes rend elleni harci felhívásokat proklamálhassanak, bajt okozhassanak. Meg még valami, hogy kiegészüljön a kép. Nevezett Budaházy rendőrileg körözött állampolgár a Pest megyei D. községben él, egy igen-igen jómódra valló házban. A község – hírlik, jobboldali összetételű – önkormányzata a napokban úgy döntött, hogy a végső harcot hirdető Budaházy testvér feleségének 300 ezer forint gyorssegélyt utal ki, mivel a körözés miatt férje bujkálni kénytelen, ez okból ő anyagilag hátrányos helyzetbe került. Nem tűnik szerfelett furcsának a magyar törvények betartására felesküdött önkormányzati képviselők jogfelfogása? Lehet tisztességes magyar polgárok adóforintjaiból a bujkáló „testvér” hátországát biztosítani? Csak nem arról van szó, hogy némi áttétellel máris működik Budaházy főparancsnok internetes utasítása: ”gyorsreagálású akciócsoportokat” kell alakítani. Nincs itt az ideje, hogy a köztársaság törvényei és hatóságai útját állják a testvéri akciócsoportoknak?

(Népszava, 2006. november 23.)