Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilap Törökország ellenlépésekkel fenyeget című írásában ismerteti Ankara tervezett ellenlépéseit arra az esetre, ha az unió befagyasztaná az ország csatlakozási tárgyalásait.
A török kormány ellenlépésekkel készül arra az esetre, ha az EU befagyasztaná Ankara csatlakozási tárgyalásait. A török kormány, hivatalosan hallgat erről a kérdésről, ennek ellenére az első vélhető ellenlépések részletei már kiszivárogtak. Eszerint Törökország például tervezi, hogy felfüggeszti a menekültügyi együttműködést az unióval. Ez például a EU-ba irányuló menekültáradat felerősödéséhez vezethet. Szóba került az energiaszektor is: Törökország az elmúlt hónapokban többször is utalt a tranzitország növekvő jelentőségére a közel-keleti és közép-ázsiai olaj és gáz Európába való eljuttatásában.
Ankara Németországra és Franciaországra külön is szeretne nyomást gyakorolni, pl. az eddigi hadiipari, fegyvervásárlási együttműködési szerződések újragondolásával. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök a hét elején Angela Merkellel telefonált és következményeket emlegetett arra az esetre, ha az EU ténylegesen felfüggesztené a csatlakozási tárgyalásokat. Ezt követően a kancellár-asszony már nem beszélt a „felülvizsgálati záradékról” ami azt jelentette volna, hogy másfél évnyi tárgyalási szünet után minden uniós tagállam egyhangú hozzájárulása kellett volna a megbeszélések újrakezdéséhez.
Törökország folytatja útját az unióba- nyilatkozta szerdán Erdogan. Nem állunk meg- mondta a török miniszterelnök. Lehetséges, hogy lelassul a tempó, de Törökország uniós kapcsolataiban nem fog „érzelmi” lapon dönteni. Ciprus török felét sújtó kereskedelmi embargó enyhítése nélkül Ankara nem kívánja megnyitni kikötőit a ciprusi görög köztársaság hajói és repülőgépei előtt.
A brüsszeli bizottság azt javasolta, hogy a török makacskodásért büntetésül nyolc csatlakozási fejezet megtárgyalását fagyasszák be. Ezekről csak a kikötőnyitás után kezdődjenek az egyeztetések. Néhány uniós tagállamnak, mint pl. Franciaországnak, Németországnak, Ciprusnak és Ausztriának a szankciók túlzottan puhák, míg Nagy-Britannia, Svédország, Finnország és néhány kelet-európai ország enyhébb elbánást szeretne Ankarával szemben.
Focus (focus.de)
A müncheni hírmagazinban Annette Blettner Afganisztán a szakadék szélén című cikkében foglalkozik a Hindukus lábánál kibontakozó katasztrófával. Az afgán helyzetre csak a még válságosabb iraki állapotok miatt jut viszonylag kevés figyelem.
Április óta szinte permanensen félárbocra eresztve lengenek a NATO tagállamok zászlói. Ebben az évben az ISAF erők eddig 150 főt veszítettek. Öt esztendővel a fundamentalista tálib rezsim uralma alól történő felszabadulást követően ismét háború dúl az ország nagy részén. A győzelem egyre inkább lopakodó vereséggé alakul, mert szinte minden elromlott, amit Afganisztán kapcsán el lehetett rontani.
Először is a nemzetek takarékossági okokból kevés katonát küldtek a tálib rezsim bukását követően Aganisztánba. A számuk legfeljebb arra volt elég, hogy a fővárosban, Kabulban gondoskodjanak a rendről. A csapatok megerősítése is igen lassan haladt, így a fővárostól távoli tartományokba szinte nem jut belőlük. Miközben Koszovóben 19 000 külföldi katona állomásozik, addig a vele azonos nagyságú Jayzan tartományban csak 19, és egész ( kilenc csonka-magyarországnyi szerk. ) Afganisztánban is csak 40 000.
Amíg Afganisztán a felszabadulást követően hadurak, drogbárók és fosztogató bandák áldozatává vált, addig a pakisztáni emigrációba kényszerített tálibok újra rendezték soraikat. Újoncokat szép számmal toborozhattak a pakisztáni-afgán határ régióiból. Különösen a menekülttáborok Korán-iskoláiban volt könnyű gyökerüket vesztett, szegény és elégedetlen pastun fiatalokat a szent háborúra toborozni. Kis mozgékony egységeik, melyek felfegyverzésében a pakisztáni titkosszolgálat, az ISI szerepe sem lebecsülendő, kelnek útra, hogy a pakisztáni határ menti afgán tartományokban Helmandban, Uruzganban és Kandaharban megtámadják az ott állomásozó amerikai, kanadai, brit és holland csapatokat. Ami egykoron a szétvert tálib egységekkel folytatott helyi összecsapásként kezdődött, az mára a 15 000 fősre becsült tálib egységekkel folytatott valódi háborúvá alakult.
Különösen félnek a NATO egységek a tálibokkal szövetséges al-Kaida zsoldosok öngyilkos merényleteitől. Közel 90 ilyen merényletet hajtottak végre ebben az esztendőben, míg 2003-ban, röviddel a tálibok elűzése után még csak kettőt. Időközben az öngyilkos merénylők még az ISAF csapatokkal megerősített fővárosba is bemerészkednek. Az öngyilkos merénylők legtöbbje az arab és a közép-ázsiai országokból érkezett fiatal, aki kész, hol gyalogosan, hol kerékpárral, motorral, autóval, vagy éppen tolószékkel felrobbantani magát. Az öngyilkos merényletek mellett használnak távirányítású bombákat is. A külföldi katonák mellett, mind nagyobb számban esnek a támadások áldozatául kül- és belföldi civilek is. Összességében a terror ebben az évben már több mint 3700 halálos áldozatot követelt, a tavalyi évhez képest az idén a halottak száma megduplázódott.
A külföldi katonák mellett mindinkább a támadások célpontjaivá válnak a külföldi segélyszervezetek munkatársai és nemzetközi vállalatok. Több mint 30 segélyszervezet munkatársa fizetett az idén az életével. Szinte iparággá változtak a mindennapossá váló emberrablások is. Kabulban listák köröznek, melyen éppen úgy megtalálható orvosok, mint elektroműszerészek vagy mérnökök. A tálibok célja, hogy megakadályozzák az ország újjáépítését és ezzel meggyengítsék Hamid Karzai kormányát.
A tálibok ismét megerősödtek. Hátországuknak a pastun lakosság számít. A pastunok úgy érzik magukra hagyta őket a Karzai-kormány. Hagyományosan – már csak többségük miatt is – korábban ők dominálták az országot, míg a mostani parlamentben az északi tadzsikok jelentik a meghatározó erőt.
Szálka a pastunok szemében a romló biztonsági helyzet. A rendőrséget és a hadsereget ugyan most szervezik, de szinte mindenhol hiányzik a jól képzett szakember. Már Kabulban is inkább rosszul, mint jól működnek a biztonsági szervek, vidéken azonban katasztrofális a helyzet. A kormányzók és rendőrségi vezetők gyakran maguk is részt vesznek a kábítószer- és fegyver-kereskedelemben, bűnöző bandák szinte akadálytalanul garázdálkodhatnak. A rosszul vezetett és fizetett katonák és rendőrök ennek megfelelően korruptak, emiatt virágzik a kábítószer-alapanyagok termesztése.
A rossz biztonsági helyzet miatti csalódottság, az elmaradó újjáépítési segélyek, kormányban és a hadseregbeli alulreprezentáltságuk miatt a pastun lakosság egyre inkább szimpatizál a tálibokkal. Az ő idejükben legalább nyugalom volt, az asszonyokat nem molesztálták, nem létezett bűnözés- hallható egyre gyakrabban.
Kérdéses, hogy pastunok lakta területre küldött még több katona valóban segítene a tálibok feletti győzelem kivívásában. Túl sokat szenvedett már az ottani civil lakosság az amerikai csapatoktól, akik rendszeresen megtámadják falvaikat és tanyáikat, zaklatták a lakosokat. Egyre több, a magát becsületében megsértettnek érző pastun csatlakozik a tálibokhoz, hogy bosszút álljon az őt ért sérelmeken. Aki ma magához kívánja ragadni a kormányzást, annak érezhetően javítania kell a életminőségen, valamint nagy lépéseket kell tennie a hadsereg s a rendőrség megerősítéséért – vélik biztonsági szakértők.
origo.hu
Nem szeretnénk, ha csak a liberális, baloldali hangok hallatszódnának
