Die Tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali napilapban Ivaylo Ditschev Az ecetes uborka győzelme című cikkében keresi a választ arra, miért fordulnak el az új uniós tagok polgárai az EU-tól.
Számos kelet-európai számára, az EU ahelyett, hogy globalizáció elleni védőbástya lenne, az unió egyre inkább annak regionális szinonimájává vált. A gazdasági átalakulás igazi tűzpróbáját – a munkahely elvesztését, a szociális ellátórendszerek összeomlását és az általános elbizonytalanodást – a legtöbbjük „azoknak”, a „nyugatiak” számlájára írja, akik arra kényszerítettek bennünket, hogy amúgy csodaszép országunk szétverjük. Közülük a legradikálisabbak az EU egyfajta megszálló hatalmat látnak.
Pedig a legtöbb kelet-európai számára a 90-es években az EU a helyi elitek elleni szövetségesnek számított, aki képes azt megfegyelmezni és rendre utasítani. Időközben a dolgok teljesen másként látszanak, ma már az EU pontosan ezen elitek szövetségesévé vált, hogy azok konszolidálhassák illegitim hatalmukat és a rendszerátalakulásokat uniformizálhassák. Pontosan innen magyarázható az igazságosság iránti elkeseredett sikoly, melyet úgy tűnik Brüsszelben senki sem kíván meghallgatni, ehelyett reálpolitikára és egyfajta engedékenység elvére hivatkoznak.
Ennek következtében a közmorál keresése és a korrupt politikusok elutasítása egy Európa ellenes színt kap: katolikusat Lengyelországban, antikommunistát Magyarországon, nacionalistát Bulgáriában.
A szófiai kulturális antropológus szerint az igazi probléma, hogy Európában külön vált a törvényalkotás és a parlamentáris demokrácia, hiszen a jogszabályok közel nyolcvan százalékát már Brüsszelben hozzák.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák lap Jönnek az oroszok című cikkében foglalkozik Moszkva tőkéjének közép-európai nyomulásával.
Oroszország úton van a gazdasági nagyhatalommá válás felé – nemsokára orosz befektetők meghatározó szerepet játszanak Közép-Kelet-Európában. Ez derül ki egy kedden a bécsi ipari kamara épületében a nemzetközi tanácsadó cég, a Roland Berger által bemutatott („Közép-Európa 2016 – Forgatókönyvek, irányok és perspektívák Ausztria számára”) tanulmányból.
Eddig számos közép-európai országban az osztrák befektetők – OMV és az Erste Bank – volt meghatározó tényező. A privatizációs hullám elapadásával lassan visszaszorulnak a stratégiai befektetések és helyüket átveszik az ún. private equity befektetések. (A befektető csak az adott cég egy kisebb, de meghatározó részének megszerzésére törekszik. a szerk) S ezek a viszonylag nehezen átlátható befektetési forma pénzei Oroszországból fognak érkezni.
Bernhard Felderer, az Alkalmazott Tanulmányok Intézetének (IHS) vezetője kijelentette, hogy Oroszország megdöbbentő gazdasági fejlődést mutat és a következő tíz esztendőben a világ legnagyobb kőolaj termelője lesz. Még az olajárak drasztikus csökkenése – melynek egyelőre nem láthatóak nyomai – sem tudná ezt a fejlődést megállítani.
Ugyan Oroszországban léteznek politikai problémák és egy bizonytalan jogi helyzet, ez azonban csak a külföldi befektetőket riasztotta el, így a dübörgő olaj gazdaság rendkívüli tőkekoncentrációhoz vezetett egyes orosz befektetők esetében. Ezt a pénzt szívesen fektetik Kelet-Európába.
Hasonlóan vélekedik Manfred Reichl, a Roland Berger tanácsadó cég ausztriai vezetője. Ugyanakkor még számos kelet-európai reformországban fenntartásokkal viseltetnek az oroszokkal szemben, „de valamikor átszakadnak a gátak – és akkor beengedik a bőséges orosz tőkét az országba” – fogalmazott Reichl.
Az osztrák tőke igen aktív a térségben és az továbbra is az egyik meghatározó tényező marad. Harald Sommerer, a félvezető gyártó AT&S irányítója és Peter Oswald, a Mondi Packaging papíripari cég vezetője, továbbra is a jövő piacának tartja Kelet-Európát. De Közép-Európa legtöbb országában már túl drága a félvezetőgyártás, nyilatkozta Sommerer. Ezért körül néznek a jó infrastruktúrájú orosz területek, Ukrajnában és „hasonló országokban”.
A tanulmány értelmében – melyhez hat ország, 140 cég elnökségi tagját kérdezték – 2016-ig a Közép-Európa lesz a kontinens gazdasági motorja. Bár 2010-t követően ugyan csökkenni fognak a gazdasági növekedés mutatói, de még mindig két százalékkal magasabb lesz, mint nyugat-Európáé. Ugyanakkor új konkurencia jelentkezik Ausztria számára, mert a reformországok, a kutatás területén erősen behozzák lemaradásukat.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Richard Herzinger Putyin a törvénytelenség garanciája című cikkében foglalkozik az új Oroszországgal. A szerző szerint vagy az orosz elnök áll a Litviyenko gyilkosság hátterében, vagy túl gyenge ahhoz, hogy megakadályozza.
Szétpukkadt a nagy hazugság,, miszerint Oroszország – bár rejtekutakon – de egyre inkább közelít Európához. Leginkább az kelt félelmet a nyugatban, ahogyan az ország visszafejlődik egy a titkosszolgálatok ellenőrizte, korrupciótól és megfélemlítéssel uralt despotikus rezsimmé. Erre ugyanis senki sincs receptje.
Évekig szépítgették a politikai, gazdasági és publicisztikai elitek Németországban és Nyugat-Európában Putyin garázdálkodását. A drámai figyelmeztető jeleket egyszerűen átugrották, máig kiderítetlen újságíró, gazdasági vezető, bankár és politikus gyilkosságokat éppen úgy, mint a sajtó lopakodó gleichschaltolását, valamint politikai pártok és civil szervezetek jogainak megnyirbálását.
Világpolitkai kérdésekben éppen úgy elfogadták a Putyin rezsim ellentmondásait, mint az emberi jogok masszív megsértését. Számos kérdésben, mint pl. az iráni atomprogram esetében Oroszország szándékosan aláássa a hatékony és közös fellépés nemzetközi lehetőségét is.
Az orosz hadsereg korlátlanul garázdálkodhatott Csecsenföldön, úgy tűnik túl messze van ahhoz, hogy említésre méltó tiltakozást váltson ki. Ráadásul Oroszország ott az iszlám terrorizmus ellen harcol? A csecsenföldi mészárlásokat mindenesetre nyugaton inkább hajlandóak megbocsátani, mint az amerikaiak terror ellenes harcában használt kétséges eszközöket. Putyin nyomást gyakorol Ukrajnára és Grúziára? Javára írják, hogy szembeszállt érdekszférájában az amerikai nyomással. Putyin zsarolja a Gazprom segítségével a szomszédait? Velünk európaiakkal, a barátaival biztosan nem csinál ilyet.
Ma már aligha vitatható, hogy ez a szépítgető mentalitás hamis feltételezésekre épül. Az állami Gazprom konszern időközben az orosz média 90 százalékát ellenőrzi és Putyin ezt a politikai eszközt nyíltan használja is. Tény az is, hogy az „irányított demokrácia” nevű intézményt ideológusai már régóta, mint a nyugatit meghaladó politikai rendszert propagálják.
Putyin nem az a jó cár, aki kemény kézzel igyekszik a jogot érvényre juttatni, mint az számos nyugati védelmezője hinni szeretné. Kormányzása alatt bebetonozódott a törvénytelenség és szorosan összekapcsolódott az államhatalommal. Ebben az esetben két lehetőség van. Vagy maga is részese a titkosszolgálaton kívül és belül zajló állam maffiózó machinációknak, s akkor pontosan az ellentéte annak aminek nyugati védelmezői tartják. Vagy az immár nyugatra is exportált bűnözői struktúrákat képtelen ellenőrzése alatt tartani. Ebben az esetben nem az az erős ember, akinek szívesen mutatja magát, s akinek nyugati tisztelői emlegetik.
Európának sürgősen újra kell gondolnia Oroszországhoz fűződő kapcsolatait. Ha még igaz, hogy Oroszországnak ránk nagyobb szüksége van, mint fordítva, akkor nem szabad tovább homokba dugnunk a fejünket, fegyelmeztet a szerző. Oroszországgal meg kell értetni, hogy a gazdasági és politikai kapcsolatok kiépítése az emberijogi és nemzetközi jogi normák minimális betartásától függ.
origo.hu
Lemondta a Zeneakadémia Varnus Xavér koncertjét
