Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)
A konzervatív német napilapban Petra Kolonko Pekingi próbafutam című cikkében ismerteti a 2008-as olimpia kínai politikai előkészületeit.
Az olimpiai játékok megrendezése a kínai vezetése számára olyan presztízsvállalkozás, amellyel a világban Kína növekvő jelentőségét kívánják hangsúlyozni, hogy a sportsikereikkel is jelezzék az ország politikai és nagyhatalmi felemelkedését.
Peking ígéretet tett arra, hogy a játékok „zöldek és humanisták” lesznek, a szervezők így kívánják megelőzni a népköztársaság emberjogsértéseit illető bírálatokat. A Peking által gyakran emlegetett olimpiai szellem jeleként értékelik, hogy a kínai kormány az olimpiai játékok végezetéig nagyobb szabadságot kíván adni a külföldi újságíróknak. A beutazási szabályokon egyszerűsítenek majd, megkönnyítik az oknyomozó munkát, azt immár nem kötnék engedélyekhez.
A korlátozás nélküli tudósítás engedélyezése, olyan engedmény, ami a kínai kormányon belül is vitatott volt. Egy olyan országban, mely cenzúrázza a sajtót és az internetet, ahol a külföldi újságírókról még mindig, ha nem is a kémkedést, de valami gonosz szándékot feltételeznek, ott az újságírók ellenőrzése a mindennapok része. Rendszeresen előfordul, hogy külföldi újságírókat a rendőrség és más állambiztonsági szervezet rendszeresen akadályozzák munkájukban, kihallgatják és őrizetben tartják.
A külföldi újságírókra jelenleg is érvényes szabályozás 1990-ből származik, nem sokkal a demokráciát követelő megmozdulások leverése utáni időszakból. Médiaszervezetek és emberjogi csoportok már régóta követelték, hogy módosítsák az előírásokat, közelítsék azokat a nemzetközi szokásjoghoz.
Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív osztrák napilapban Axel Reiserer „Putyin demokratikus Sztálin kíván lenni” címmel készített interjút Andrej Kurkov Ukrajnában élő orosz íróval.
Kurkov szerint feltűnő, hogy a Litvinyenko-gyilkosság azután történt, hogy elfogadta azt a törvényt, melynek értelmében az orosz titkosszolgálat az egész világon likvidálhatja a rezsim ellenfeleit. Az is közismert, hogy az orosz titkosszolgálat már régóta ilyen módszerekkel harcol a csecsenek ellen, márpedig Litvinyenko szoros kapcsolatokat ápolt londoni emigránsaikkal. Bár az író nem zárja ki, hogy a titkosszolgálat egy része azt gondolta, szívességet tesz Litvinyenko likvidálásával, mint az Ukrajnában a Gongadze-ügyben is történt. Akkor elég volt, hogy Kucsma az akkori elnök, felháborodott egy újságíró ténykedésén, s ezt egyesek már likvidálási parancsként értelmeztek. Miután Putyin gyakorlatilag felszámolta az ellenzéket, ezért minden ellentét már csak a hatalmon belül artikulálódhat.
Putyin szeretné, ha erős emberként tekintetének rá. Ezért harcol energikusan, olyan „hatalmas ellenfelekkel” mint a csecsenek, a moldáviaiak és a grúzok. De messze nem olyan erős, mint ahogyan magát láttatni szeretné. Egy Oroszország méretű országot, sohasem ehet teljesen ellenőrizni. Az író szerint valóban létrejött egyfajta, Putyin emberei által ellenőrzött rend. S aki ezzel ellenkezni mer, azt hazafiatlanság miatt kitaszítják a népközösségből.
Oroszország ma kevésbé demokratikus, mint hat évvel ezelőtt. Ebben az a rossz, hogy az emberek emiatt nem elégedetlenkednek, mert legtöbbjüknek a demokrácia egyet jelent a törtvénytelenségekkel, a káosszal, és a Jelcin korszakban az oligarchák osztályának létrejöttével.
Putyin szeretne olyan erős lenni, mint Sztálin. A Kreml politikai mérnökei állandóan az elnök imázsán dolgoznak, hiszen szeretné, ha demokrataként tekintenének rá. Órákon keresztül válaszol a polgárok kérdéseire. Moszkvai kis birodalmában Putyin legszívesebben demokratikus Sztálin lenne. Mivel a legnagyobb félelme Oroszország szétesése, ezért költ hatalmas összegeket a hadseregre és a titkosszolgálatokra. Ez viszont éppen az mutatja, valójában mennyire gyengének érzi magát.
Kurkov szerint Moszkva agresszivitása mögött az a putyini szándék található, hogy szeretné megvalósítani Oroszország szuperhatalmi álmait. Ehhez az országnak szüksége lenne stratégiai partnerekre, ilyenekkel azonban nem rendelkezik. Magával Fehéroroszországgal is csak bajuk van. Egyetlen barátjuk Örményország és az is csak azért, mert az oroszok szabályosan megvásárolták az országot.
Focus (focus.de)
A müncheni hírmagazin Christiansen lemondta Kaszparov meghívását című cikkében foglalkozik a német közszolgálati televízió egyes csatornájában felmerült cenzúra gyanúval.
Sabine Christiansen, a legismertebb németországi vasárnapi esti vitaműsor házigazdája, egy nappal az adás előtt lemondta a volt sakkvilágbajnok meghívását a Litvinyenko-ügyről rendezett adásba.
Vlagyimir Kotyenyev és négy további vendég vitatkozott volna a Kreml kíméletlen kritikusaként ismert Garri Kaszparovval a Litvinyenko gyilkosság hátteréről. A múlt hét közepén kiküldték a meghívókat. De pénteken a Moszkvában élő Kaszparovot felhívták a műsor szervezői, miszerint elképzelhető, hogy „technikai okokból” problémák lehetnek a közvetítéssel. (Kaszparov egy moszkvai stúdióból kapcsolódott volna az élő adásba. a szerk.) Szombaton, egy nappal az adás előtt érkezett meg a felkérés lemondása.
Kaszparov maga nem igazán kívánja elhinni a magyarázatot. „A lemondás számomra teljesen váratlanul érkezett.” Ráadásul az indoklást is erőltetettnek tartja, hiszen számos külföldi televízióban szerepelt már így, mindenféle technikai nehézség nélkül.
Korábban az orosz televíziótól hallotta mindig ugyanezt a magyarázkodást, miért nem tudják stúdióbeszélgetésekbe bekapcsolni. „Nem hittem a fülemnek, amikor Németországból ugyanezt a kifogásokat hallottam”, nyilatkozta a korábbi sakkvilágbajnok.
Az orosz televízióban már régóta nem hívják, amióta a Kreml legélesebb bírálója lett. A 43 éves sportoló saját szavai szerint „felháborodott” amiatt, hogy fellépési tilalmát a közszolgálati ARD-re is kiterjesztették. Kaszparov egyúttal kijelentette, bízik az eset feltárásában, mert fontosnak tartja, hogy Németországban az ügyet ne lehessen egyszerűen a szőnyeg alá söpörni.
origo.hu
Nem szeretnénk, ha csak a liberális, baloldali hangok hallatszódnának
