Stasi-módszer-e a szagminta vétele?

Miként lehet valaki a jobboldal „hasznos idiótája”, aki akár egy nyilatkozat erejéig lelép a haladó baloldal ideológiai ösvényéről – kérdezi vezércikkében a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A Der Spiegel a szaglászó állam fogalmának újraértelmezéséről tudósít. A Focus bemutatja az aktivizálódó német szélsőbal legutóbbi akcióját.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net)

A politikai korrektség legújabb abszurditásával foglalkozik a konzervatív német napilap Berthold Kohler Billog alatt című vezércikkében. Kevés dolog tűnik hatásosabbnak a nyilvános vitákban, mint a jobb sarokba történő verbális deportáció, ahová a toleráns társadalom az általa megvetetteket száműzi. Ez a politikai halálövezet az elmúlt években egyre terebélyesebb lett, hiszen a vitákban egyre ritkábban különböztetik meg a jobboldalit a szélsőjobboldalitól. Az országban élő baloldal – kihasználva a vitákat meghatározó pozícióját – elérte, hogy a tisztes CDU-tagok csak akkor nem riadnak meg a jobboldali jelzőtől, ha gondolataik ártatlanságát már számos szélsőjobb elleni kampányban bizonyíthatták.

De mi történik akkor, ha olyan valaki tér le a baloldal által előírt véleményfolyosóról, akit nem lehet szélsőjobboldali tendenciákkal megvádolni? Most éppen ez jut osztályrészül a publicista Ralph Giordanonak, aki vette a bátorságot, és tiltakozott egy Kölnben építendő mecset ellen, kijelentve, hogy számos Németországban élő muzulmán integrációja kudarcot vallott. Szélső-jobboldalisággal őt, a nemzeti szocializmusban üldözött zsidót nem lehet megvádolni, ezért nem kevesebbet vetnek a szemére, minthogy hasznos idióta, aki bírálatával azon „jobboldali” csoportok kezére játszik, akik ellenzik a mecset építését. És nem sértette a burkát viselő nők jogait akkor, amikor emberi pingvineknek nevezte őket? Mindazon apácák jogaival, akik már régóta ilyen összehasonlítással kénytelenek együtt élni, Giordano bírálói láthatóan nem törődnek. Azért támadják, mert megfogalmazza, amit sokan a „jobboldaliság” bélyegétől való félelmükben nem mernek kimondani. Kölnben minden párt, így a CDU is a mecsetépítés mellett szavazott, tudva, hogy az elképzelés a lakosság nagy részében ellenállást vált ki. De akkor ki játszik „a jobboldal” kezére? Aki élni kíván a kulturális önrendelkezés jogával, kifejezi kétségeit és gondjait, amit sokakkal közösen oszt? Vagy azok, akik azt állítják, jó (tehát nem „jobboldali”) demokratáknak ilyen gondolatokkal nem szabad foglalkozni, kimondani pedig még kevésbé?

Der Spiegel (spiegel.de)

A G8-as csúcstalálkozó előkészületeiről ír Zypries megkérdőjelezi a szagmintákat címmel a baloldali hírmagazin. A globalizációbírálók szagmintáinak összegyűjtése felháborítja a politikusokat. Brigitte Zypries (SPD) igazságügy-miniszter személyében a szövetségi kormány egy tagja határolódik el attól, hogy szagmintát vegyenek a heiligendammi G8-as csúcs ellenzőitől, és az még akkor is rossz érzést kelt benne, ha az eljárás a hatályos jogszabályokkal összhangban áll – fogalmazott a politikus. Amint korábban Wolfgang Thierse (SPD), a Bundestag alelnöke, most Zypries is összefüggésbe állította az eljárást az NDK állambiztonsága által használt módszerekkel, és a Stasi-aktákat kezelő hivatal jogászai is bírálták az eljárást. Wolfgang Schäuble belügyminiszter viszont védelmébe vette az eljárást.

Focus (focus.de)

A müncheni hírmagazinban Fabian Löhe A militáns baloldal bosszút áll a razziákért címmel ugyancsak a G8-as csúcstalálkozót megelőző belpolitikai feszültségekkel foglalkozik. „A militáns kampány“ nevű szervezet magára vállalta a politikai felelősséget azért, mert a Bild Zeitung főszerkesztőjének autóját felgyújtották. Jelenleg a hamburgi rendőrség vizsgálja a szervezet beismerő levelét. A vizsgálatok jelenlegi állása szerint „A militáns kampány” elsődlegesen Észak-Németországban rendelkezik bázissal, de másutt is fellép. A kétoldalas levél feladója a Szövetségi Főügyészség május 9-i, a G8-as csúcstalálkozót bírálók elleni országos razziáival magyarázta tettét.
A szervezet már 2005 júliusa óta okoz fejtörést a biztonsági szerveknek. Bűnlajstromukon húsz, gépkocsik és épületek elleni gyújtogatás található. Az elmúlt héten például leöntötték festékkel egy Lufthansa-menedzser házát, valamint egy hamburgi luxushotelt.
A gyújtogatók többek között a Bild Zeitung szemére vetik, hogy befolyásával az „NSZK kapitalista rendszerének egyik támasztó oszlopa”. Jelenleg a szövetségi főügyészség annak lehetőségét vizsgálja, hogy magához vonja-e az ügyet.

Az alkotmányvédelem feltűnőnek nevezte, hogy a merényletek nem váltottak ki komolyabb vitát a baloldalon. Nem csak a vita, de az akció bírálata – a módszer és a célszemély kritikája – is teljesen elmaradt, miként arról sem beszélnek, hogy volt-e egyáltalán értelme a gyújtogatásnak. A hamburgi alkotmányvédelem szerint egyértelmű a hallgatás oka: a szélsőségesek a lehető legkisebb támpontot sem kívánják megadni a nyomozó hatóságoknak. Éppen ezért a merénylet miatti örömkitöréseiket is visszafogják.