Csontos János: Mit rejt a rendszerváltó dosszié?

Csontos János: Frei az északír kiegyezés nagyszerűségét lehangoló belfasti utcaképekkel illusztrálja, s egy szava sincs ahhoz, hogy egy börtönviselt IRA-politikus osztja az igét abban a tárgyban, hogy miként kellene Magyarországot egy füst alatt gyurcsánytalanítani és orbántalanítani. Az őszi budapesti zavargások e fénytörésben egy polcra kerülnek a sok évtizedes ulsteri vallásháborúval. A páros leléptetés elmélete támogatást kap az ugyancsak megszólaltatott Schmidt Máriától is, aki antikommunista múzeumigazgatóként és – miként Debreczeni József – Orbán-főtanácsadóként van bemutatva. Frei neki tulajdonítja Fricz Tamás „következmények nélküli ország” meghatározását is, de Schmidt már előrébb tart: szerinte lefagyott a rendszer, szoftverfrissítésre van szükség. Frei még kimondatja Cserhalmi művész úrral, hogy akkor ebben a szellemi polgárháborúban Orbán meg Gyurcsány talán kezdjen csomagolni, aztán megint a megterített kerekasztalt látjuk, immár a kiebrudalandó politikusok névtábláival. Összefoglalom. Gyurcsány csődbe vitte az országot, ezért mennie kell, de vigye magával Orbánt is, helyet csinálva a lefagyott rendszer szoftverfrissítésének, amely a kommunistákkal ugyan továbbra sem számol le, de megnyitja az utat egy új kerekasztal előtt, ahol Orbánt és Gyurcsányt egyszerre intézheti el a Juszt-féle orosz álbérgyilkos, így jöhet Clinton kormányozni, mert ráér, Soros György támogatásával bevezetjük a kötelező észt- és írnyelvoktatást, Frei Kossuth-díjat kap, a milliárdok dollárosodnak, a milliárdosok végre megnyugszanak, Bozsik Yvette-nek nem kell többet Constantába bumliznia, Konrád György pedig regényt ír Hankiss Elemérről. Egyet azonban ne feledjünk dossziéügyben: aki egyszer hazudott, máskor is hazudhat.

(Magyar Nemzet, 2007. június 6.)