Csontos János: Szobor Bubiknak

Csontos János: Most meg dombormű lesz belőle. Szobor. A nehéz emberből, a szókimondóból, aki – roppant korszerűtlenül, a politikai korrektség legteljesebb hiányával – pártszimpátiáit sem rejtette soha véka alá. Korábban Latinovitsról, később róla, majd pedig Kaszás Attiláról ötlött az eszembe: minő igazságtalanság, hogy ők már soha nem lehetnek a Nemzet Színészei. A politika szükségképpen életműben gondolkodik, úgyszólván lezárt pályákban, amihez kiválóan illik a 62 éves nyugdíjkorhatár. Ki vitatná el e címet egy Törőcsiktől vagy egy Darvastól? Ám ez a bürokratikus megközelítés nem számol a lángoló lelkűekkel, akik önmagukat is idő előtt elégetik: elhasználják, elemésztik, balesetbe hajszolják. Ők az örök torzók, akik halhatatlanságukkal halandóságunkra emlékeztetnek bennünket. Így aztán amíg lesz, aki látta őket játszani, a nemzet színészei maradnak.

(Magyar Nemzet, 2007. június 14.)