Csontos János: Tudományos hornizmus

Csontos János: A szerecsenmosdatás a stratégiai tartalmon túl persze aktuálpolitikai vonásokkal is bír. Gyurcsány „csalódott” az aggályait hangoztató Sólyomban, mintha ennek két közjogi méltóság viszonyában bármi súlya, értelme vagy jelentősége volna. (Ha Gyurcsány nem volna csalódott, Sólyom komolyan elgondolkodhatna, mit csinál rosszul.) A miniszterelnök ráadásul olyasmivel érvel („nem az számít, ki honnan jött, hanem hogy hová tart”), aminek a forrását minden bizonnyal még csak nem is sejti, mert akkor pontosan citálta volna a klasszikus epigrammát. (Illyés Gyula persze méltán „ecsémezhetett”: megvolt hozzá az alapja.) Az érvelés lényege: Horn történelmi bűnét eltörli Horn történelmi erénye. Hát nem. A bűnt csak a töredelmes megbánás törölheti el – utána tárgyalhatunk. Nem érv a volt Magyar Nemzet-es kolléga adaléka sem, aki a Népszavánál állomásozva felidézi: Horn félmondatos interjúbeszúrással indokolta, miért állt pufajkásnak. (Előtte lőtték le a testvérét, nyilván a gaz ellenforradalmárok.) Érdekesebb azonban a másik momentum, amit felidéz a tizenhárom évvel ezelőtti esettel kapcsolatban; erre magam is emlékszem. Elkészült a kormányfői interjú, a kolléga visszajött a szerkesztőségbe, de egy árva kukk nem volt a magnófelvételen: emlékezetből kellett a dialógust megírni. Mint utólag kiderült, a felvételt Horn telefonja blokkolta, amit az amerikaiaktól kapott – ezen keresztül hallgatták le az újdonsült miniszterelnököt. Jól olvasták: ez a tapasztalt diplomata, dörzsölt külügyér nemcsak gyermeki örömmel elfogadott egy mobilt a világ vezető nagyhatalmának kémszolgálatától, de még hivatalába lépve is használta azt.
Én azt mondom, mindezek ellenére tüntessék ki gyorsan ezt a derék elvtársat, mondjuk pitymallatkor, amikor a 301-es parcellát szokták suttyomban koszorúzni meg Kádárékat részlegesen újratemetni. Aztán felejtsük el Horn Gyulát is, mindazzal egyetemben, amit képvisel. S figyeljünk inkább arra: utódai, az új alkalmatlanok végképp be ne döntsék az országot.

(Magyar Nemzet, 2007. június 26.)