Hiába keresték a rasszizmust

A Frankfurter Allgemeine Zeitung részletesen beszámol azokról az igencsak sötét eszközökről, ahogyan a politika és az igazságszolgáltatás egy része rasszista támadást konstruált néhány részeg verekedéséből. A Der Spiegel elemzi a Baloldali Párt-PDS és a WASG összeolvadását megpecsételő pártkongresszust.

Frankfurter Allgemeine Zeitung

A konzervatív német napilapnak Frank Schauka Eredménytelenül keresett rasszizmus című cikkében ismerteti a nagy port felkavaró potsdami per hátterét. 14 hónappal ezelőtt az eset egyszerűnek látszott: 2006 húsvétvasárnapjának hajnalán erőszakcselekmény áldozatává vált Potsdamban az etiópiai születésű Ermyas Mulugeta. Alig négy nappal később letartóztatott a rendőrség két fiatal férfit, miután Kai Nehm szövetségi főügyész magához vonta az ügyet. Björn L. és Thomas M. megfeleltek az előítéleteknek, rövidre nyírt volt a hajuk, mint a szélsőjobboldaliaknak. Hatalmas felháborodás söpört végig 2006. április 17-én Brandenburgon, Németországon és azon túl is. Mulugeta úr ama erőszak orgiájának áldozata lett, mely amúgy is jellemző a szélsőjobboldali verőlegényekre. A 37 éves mérnököt hajnali négykor megverték a buszmegállóban és még akkor is rugdosták – állt a vádiratban – amikor már a földön feküdt. Mivel kétség sem merült fel a tett idegenellenes motívumai felől, ezért az veszélyezteti a Szövetségi Köztársaság biztonságát, indokolta Nehm, miért vonta magához az ügyet. A főügyész gyilkossági kísérlettel vádolta a két férfit, melyet állítólagos idegengyűlöletük miatt követtek el. Abban a rövid beszélgetésben, melyet a tett elkövetése előtt az áldozat mobilja véletlenül rögzített, hallható, amint valaki a fekete bőrű férfit „szaros niggernek” nevezete. Ezt követően reagált a politika. Jörg Schönbohm (CDU), Brandenburg belügyminisztere azt vetette Nehm szemére, hogy feltupírozta az ügyet, így „hozzájárul Brandenburg megbélyegzéséhez”. Angela Merkel sietett elítélni a „visszataszító és emberellenes tettet”, Wolfgang Schäuble (CDU) szövetségi belügyminiszter megemlítette, hogy nincs bizonyíték a tett idegenellenes motívumaira. Hubertus Heil, az SPD pártigazgatója kijelentette: „Megrendítőnek találom, hogy a szövetségi belügyminiszter az agresszív rasszizmust legalábbis gondatlanságból mentegeti.“ A Zsidók Központi Tanácsa is bírálta Schönbohmot. Neki „azonnali továbbképzésre” van szüksége, ha a tett rasszista hátterét nem ismeri fel. Hosszú pereskedés után, ahol csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre, az eljárás mégis két felmentéssel ért véget. A történetet még bonyolultabbá teszi, hogy röviddel a tett elkövetése után egy a vizsgálatokban részt sem vevő ügyésznő telefonon felhívta az egyik védőt és közölte vele, feljelentést kockáztat, ha a nyilvánosság elé viszi a valós történteket, melyeknek semmi közük sincs a közvélemény előtt bemutatott állítólagos szélsőjobboldali erőszakorgiához.

Der Spiegel (spiegel.de)

A baloldali német hírmagazin Björn Hengst Gysi lekapcsolja a villanyt című cikkében ismerteti a PDS megszűnését megpecsételő pártkongresszus pénteki történéseit. NSZEP, PDS, Baloldali Párt-PDS – immár mindez történelem. Gregor Gysi legutolsó búcsúbeszédét tartotta a többnyire az NDK által meghatározott harcostársai előtt. A „nem minden volt rossz” stílusban megtartott beszéd sokakat könnyekig meghatott. Az lekapcsolja a villanyt. Péntek este a berlini Estrel Convention Centerben Gregor Gysi volt az utolsó. Tegnap este 21.50 körül lépett a színpadra. Másnap a PDS a nyugatnémet Munka és Szociális Igazságosság Választási Alternatívájával (WASG) összeolvadt, hogy attól fogva „a baloldal” nevet viselje. A jogi feltételeket már megteremtették: Berlin-Charlottenburg közigazgatási bírósága már bejegyezte az új alakulatot. „Az összeolvadás megtörtént”, nyilatkozta Bodo Ramelow, a párt egyesülési megbízottja a küldöttek tapsától kísérve. Két nem egyenlő partner nő itt össze: az egyik oldalon egy 60 000-es taglétszámú Baloldali Párt-PDS, mely néppártként keleten erős gyökerekkel rendelkezik, de nyugatra sohasem sikerült betörnie. A másik oldalon a WASG, melyet eredetileg csalódott szociáldemokraták és szakszervezeti tagok alapítottak, és 2005 óta ténykedik pártként, egy nyugati találmány 11 500 taggal, s azóta ütőképes a szervezet, amióta csatlakozott hozzájuk Oskar Lafontaine volt SPD-elnök. Ami őket egyesíti, az nem utolsó sorban az a felismerés, hogy egyedül nincs elég erejük ahhoz, hogy országosan sikeresek legyenek.