Pungor András: Az Orbán-párt képviselőinek unásig erőltetett kivonulása, mellyel színleg Gyurcsány Ferenc őszödi beszédén felháborodottakkal vállaltak szolidaritást, komikussá tett minden kormányfő elleni fellépést. Az ellenzék mellett a kormánypártok is folyton az utcára kacsintottak, többnyire félelemből, hiszen a patkóba exportált hangzavarból nem tudták kivenni, melyik kardvágás mögött rejlik valós népakarat. A koalíciós tagok egymásnak adresszált üzenetei, melyek inkább szóltak a választóiknak, és nem tisztán az előretörés szándékával születtek, a kormány állandósult téblábolását sugallták. Vagyis az örökös utcára kacsintás, a tétovaság, a nagyotmondás, a durvaság és a hisztéria évadán vagyunk túl. Vajon ezt akarták, ebben bíztak a rendszerváltók? Az utca zsivaját akarták? Utcaparlamentet? Vagy ennél is többet: a felelősség Házát?
(Népszava, 2007. június 28.)
Wimbledon a következő döntésével tönkreteszi a gyerekek álmát?
