Tőkéczki László: Ezzel persze el is veszti például a társadalom szolgálatán túl a mobilitási csatorna jellegét is, amellyel a tehetségeket szolgálta eddig. A magántőke persze szívesen támogatja a tehetségeket akkor, amikor már biztosan hozzák a hasznot. Viszont akkor is szolgává alacsonyítja őket, mivel a szellemet a saját érdekkörén túl nem engedheti. A mások haszna neki mit sem ér. A mai magyar politika legkártékonyabb képviselői egyetemi privatizációs terveinek így egyetlen célja van: a magyar szellemi élet pénzügyi eszközökkel történő teljes gleichschaltolása, monopolizációja. Meghatározása annak, hogy kik, mit és kiket oktathatnak, és mi lehet része a Magyarország Rt. (telephely) „kultúrájának”. Az idézőjel azért jogosult, mert ez a kultúra legfeljebb bizonyos szakmai, hatékonysági tartalommal bírhat (ami profitot hoz). De ennek semmi köze sem lesz egy nép, egy nemzet Istentől rendelt géniuszához. Mivel az nem hoz hasznot, és – mondjuk – jóléti emberiségi fogyasztóktól erőfeszítéseket igényelne a megértése (lásd a külföldön sikeres magyarországi irodalmat). Látszólag ez ügyben nem a magyar nép hétköznapi életét érintő kérdésekről van szó. Valójában azonban közösségi létünk egyik alappilléréről s az életnek is értelmet adó szférájáról. A szellemi-lelki haza nélkülözhetetlen világát fenyegetik itt pénzben utazó szellemi hajléktalanok. Időben kell ébredni.
(Magyar Nemzet, 2007. június 4.)
Ősi piramisok Lengyelországban: A neolitikus sírhalmok rejtélye
