Der Standard (derstandard.at)
A baloldali-liberális osztrák napilapban Renate Graber Nem játszom a textilkímélőt címmel készített interjút Wolfgang Ruttenstorferrel, az ÖMV elnökével, egykori SPÖ-államtitkárral.
Ruttenstorfer a Mol-részvények felvásárlása kapcsán úgy fogalmazott: mindezt azért tették, hogy a közép-európai olajipar tovább konszolidálódjék. „Gondoljunk arra, hogy az elmúlt években a Mol felvásárolta a Slovnaftot, a horvát Inát. Mi a Petromot megszereztük, a dél-németországi BP-benzinkutakat, stb. Az elmúlt években az ágazatban kő kövön nem maradt, s ez megy tovább. A vállalatok egyre nagyobbak lesznek” – mondta.
Igaz ugyan, hogy ma mi vagyunk a legnagyobbak, folytatta Ruttenstorfer, de azok is kívánunk maradni. A fejlődés azonban nem áll meg. Tehát szeretnénk egy közép-európai konszernt alapítani – közösen magyar barátainkkal – tette hozzá.
– Egyelőre még túl korai lenne kiterítenünk a kártyáinkat – fogalmazott az ÖMV vezetője, majd hozzátette: „az tény, a Mol rendkívül fontos tényező Közép-Európában, és az is, hogy részesedésünket 18,6 százalékra emeltük. S azt hisszük, hogy a jövőben rákényszerülünk a cselekvésre. Amennyiben a Mol esetében tárgyalásokat kezdünk, olyan megoldást fogunk ajánlani, ami a részvényesek számára igen jó lesz.”
Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A konzervatív svájci napilapban Ulrich Schmid Vita Magyarországon egy politikus kitüntetéséről című cikkében ismerteti a Horn-ügyet.
Sólyom László köztársasági elnök megtagadta a korábbi antikommunista-vadásztól, külügyminisztertől és kormányfőtől a nagykeresztet, az ország legnagyobb kitüntetését. A döntést bírálták a kormányzó szocialisták – foglalta össze a történteket röviden a lap.
A cikk szerint a magyar elnök döntése nyugaton egyeseket meglephet, sőt akár fel is háboríthat, alapjában véve azonban annak további bizonyítéka, hogy a kelet-közép-európai politikusok jóval világosabban látják a kommunizmus lényegét, mint számos nyugati kollégájuk. Horn esetében a „jóság” imázsa 1989-ből, a vasfüggöny lebontásának időszakából származik, ezért kapta 1990-ben Aachen városának Károly-díját és 2005-ben a memmingeni békedíjat – írja a Neue Zürcher Zeitung.
Az újság emlékeztet arra: ezt az elismerést egy olyan férfi kapta, aki a pufajkásoknak nevezett paramilitáris brigád tagjaként 1956 őszén kíméletlenül vadászott a forradalomban résztvevőkre. 1957 júniusáig Horn tagja volt a „forradalmi rendőrségnek”, mely szintén az „ellenforradalmárok” után kutatott. Ő ma is ugyanúgy látja akkori ténykedését, mint minden egykori keleti tömbhöz tartozó kollaboratőr: a törvényességért és rendért tevékenykedett a legjobb tudása és lelkiismerete szerint. Horn arra hivatkozik, hogy akkoriban Magyarországon számos bűnöző lepte el az utcákat, miután a forradalomban megnyíltak a börtönök. Az ’56-os forradalom minden hősét kigúnyoló, cinikus mondatát, „Pufajkás voltam – na és?”, ma Magyarországon gyakran idézik – írja a lap.
A svájviak emlékeztetnek arra: Horn egy kötelességtudó kommunista volt, és ezt felettesei is megállapították, amikor 1957-ben a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdeméremre felterjesztették – egy olyan kitüntetésre, melyet szigorúan párthű személyeknek adtak. Sólyom döntését bírálták a szocialisták. A többi parlamenti párt – még a szocialistákkal koalícióban kormányzó liberálisok is – üdvözölték azt – tájékoztat a lap.
Az újság szerint a vita alapjaiban érinti a kelet-európai rendszerváltások alapkérdését: a kommunisták szerepét és érdemeit, akik a nyolcvanas évek végén a változások, a demokrácia iránti egyre hangosabbá váló követelésektől már nem zárkóztak el, hanem felismerték az új korszakot és még időben a békés átalakulások okos alakítóivá maszkírozták magukat. Néhányan ebben a politikában valami tiszteletre méltót, míg mások annak kísérletét látják, hogy egy korrupt, de rendkívül hajlékony réteg a kommunizmus utáni időszakban is biztosítani kívánta gazdasági és politikai hatalmát, ami tökéletesen sikerült is.
Horn, aki hosszú ideje a szegények, hátrányos helyzetűek és gyengék heroldjának számít, a lakosság jelentős részének szimpátiájára számíthat. A történet iróniája, hogy éppen Horn bírálta Gyurcsány Ferencet, aki a nagykeresztet meg kívánta neki szerezni – elemzi a helyzetet a Neue Zürcher Zeitung.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilap Foglyok százait befalazták és megfojtották címmel tudósít egy borzalmas afganisztáni leletről.
Az afgán főváros szélén egy a szovjet időkből származó földalatti börtönben több száz holttestet találtak. Az afgán rendőrség beszámolója szerint a foglyokat élve befalazták a föld alatti termekbe. Oxigénhiány miatt megfulladtak. „Ott legalább tizenöt terem található, tele holttestekkel” – nyilatkozta Ali Sah Paktival. Az áldozatok pontos számát nem tudta megmondani.
Egy 70 esztendős afgán, aki a közelmúltban tért vissza többesztendős emigrációból, csütörtökön vezette a tömegsírhoz a hatóságokat. A férfi a szovjet megszállás idején, 1979 és 1989 között a megszálló csapatok sofőrjeként dolgozott. A tömegsír kb. tíz kilométerre északra fekszik az afgán fővárostól egy olyan építménykomplexusban, amit a szovjet csapatok egykor föld alatti laktanyaként használtak.
Szemtanúk állítása szerint sok száz férfit vettek őrizetbe annak idején Kabulban és a szomszédos tartományokban, és vitték őket a chamtalai börtönbe. Akiket, miután a szovjet tisztek kihallgattak, agyonlőttek.
origo.hu
Teljesen máshogyan beszél nyilvánosan és a magánbeszélgetéseiben Magyar Péter a nyugdíjasokról
