Aczél Endre: Úgy gondolom, hogy az a Horn Gyula, aki – saját sorsa okán és talán nem eléggé körültekintően – pozitív összefüggésben is fel tudja idézni az ötvenes évek első felét, a tiltakozás helyett érdemel némi toleranciát. Mert ő sok százezer, a koldusszegénységből jött munkás- és parasztfiatallal együtt a Rákosi-rendszertől kapott esélyt a tanulásra, a külföldi diplomaszerzésre. Igaz, a Rákosiék által kinevelt új értelmiség útjai elég hamar szétváltak, de ez önmagában nem hitelteleníti azt a magatartást, ha valaki történetesen némi hálát érez önnön fölemelkedéséért. A többség ma szégyellné ezt bevallani, Hornt más fából faragták, ő – Debreczeni József kifejezését idézve – ebben, de csakis ebben az értelemben „javíthatatlan kommunista”.
(Népszabadság, 2007. július 10.)
A Liget virágzik, a főváros közparkjainak nincs gazdája
