Nagy N. Péter: Az egyik döntő változás, hogy a szemben álló blokkok meggyűlölték egymást. Jobbról nézve egy balprofil csak rusnya lehet. Fordítva se sokat mosolyognak. Ez új. Akármilyen furcsa, az ádáz emlékezetű első rendszerváltó években még volt valamiféle lelki beszélő viszony a különféle táborok között. Ennek hiányában hogyan is lehetett volna Göncz Árpád – köztudomású liberális – tényleg majdnem mindenki Árpi bácsija? Sólyom László viszont ma már szignifikánsan kevesebb támogatást kap a kormánypártok rokonszenvezőitől, mint a jobboldalról. Az emberek – akármint is gondolkodjék ő erről – besorozták a politikusok közé. Azt gondolom, nem merő figyelmetlenségből. Ahhoz képest viszont, hogy politikus, elég jól áll. Mert az egész mezőny süllyed. A szórakoztatóiparban ismert szabály szerint: az egyik siker a következőnek, akár a konkurensének is csinálja a hangulatot. A bukás pedig nem kelti fel az érdeklődést az újonnan piacra lépők iránt. A közéletben most közös a fuldoklás. Egymást nem fogják hajuknál fogva kirángatni ebből, a maguk tarkóredőit meg hiába is ragadnák meg. Ne vigasztaljon senkit, hogy mindez az általa talán kevéssé kedvelt politikusok baja, magánügye. Ahogy az emberek elvesztik a bizalmukat a közszereplőkben, úgy szűnik meg ugyanis a közös beszéd képessége, az együttgondolkodás esélye. Ahogy azt lehet látni, hogy nincs a lista élén egy döntően elfogadott ember, úgy azt is lehet érzékelni, hogy Magyarországon szinte semmilyen kérdéskörben nincs olyan szellemi tekintély, akire mindenki figyelne.
(Népszabadság, 2007. július 30.)
origo.hu
Így védekezzen hatékonyan a molylepke ellen
