Várkonyi Tibor: Merkelben azért volt bizalom, mert Németországban is, a kezdeti döccenők után, megmutatta kiváló politikai képességeit a gazdaságban, a reformokban, a társadalmi egyensúlyban. Mindez önmagában azonban kevés lett volna, ha a szerencse nem szegődik melléje új partner alakjában. Ezt a szerencsét pedig úgy hívják, hogy Nicolas Sarkozy, aki élve azzal, hogy De Gaulle elnöksége óta a Párizs–Bonn (később Berlin) kettős adta meg az alaphangot az unióban és elődeiben, példátlanul rövid idő alatt Merkellel együtt kidolgozta az elvetélt alkotmány pótlékát, amelyet a többiek is elfogadhatónak találtak. Hívják bár „rövidített szerződésnek”, bármi másnak, a huszonhetek túljutottak a nehezén. És közben fölfedezhettek egy ”ígéretes” diplomatatehetséget, Merkelt, aki valószínűleg örökre beírta a nevét a brüsszeli aranykönyvbe. Ezzel azonban föladta a leckét portugál utódjának, José Sókratesnek, a lisszaboni kormányfőnek, akinek az újabb fél év alatt kell betetőznie az elkezdett munkát, ami az első biztató lépések ellenére sem lesz könnyű. Ez is követel majd ügyességet, alkalmazkodást, egyeztető képességet, hiszen tekintettel kell lenni a többi huszonhatra. Számunkra érdekes lehet ez a portugál elnökség, mert Brüsszelben egyszer eljön a mi időnk is, és tanulhatunk, mire juthat ebben a pozícióban egy kis ország.
(Népszava, 2007. július 24.)
origo.hu
Holttestet találtak Komáromban
