Csermely Péter: Pompás – Tiranai lepel

Drága, mámoros Albán Úr, nagy érdeklődéssel mondanék dolgokat. Ketten vagyunk itt a Pompással, ő dolgozik, én meg nézem és beszélek. Kár, hogy maga nem látja, mértékadó Albán Úr, tényleg kár, mert a Pompás nagy művész. Most éppen fából akar Internetet csinálni, napok óta fúr-farag és kopácsol, azt nézem. Biztosan szép lesz. A Pompás a múltkor készített egy harangot zsírból, hát az csuda jó lett, noha nem kong, hanem sluttyog. De attól még majdnem igazi, hát nem, drága Albán Úr? No, de hogy a lényegre térve. Talán el sem hiszi, kedves Albán Úr, de az én életem csalódással van kirögezve. Amikor még udvaroltam, a feleségem olyan piskótákat sütött, hogy ihaj. Tepsiszámra ettem őket, ő meg csak pirult, hogy hát öt perc alatt készült, meg hogy csak egyszerű piskóta, és ne mondjam már, hogy annyira finom, mert tényleg zavarba jön. Aztán amikor elvettem feleségül, azóta egyszer sem volt több piskóta. Mert kiderült, hogy valamennyit az anyja csinálta. És többet nem csinál, mert, ugye, minek. Én meg szaladgálhatok panaszkodni, de a legtöbben csak kinevetnek. Azóta nem hiszek én senkinek, mindig azt keresem, hogy vajon ki süti a tésztát a háttérben, amíg valaki elöl azt mondogatja, hogy ő csinálta. És akkor itt van például az Orbán Viktor. Aki nem mer odaállni, és belemondani a nyílt kártyákba, hogy igen kérem, én miniszterelnök akarok lenni, mert sóvárgást táplálok a hatalom iránt, meg fogyóban a pénz is, amit eddig loptam, nem, hanem népi szavazásokat akar, meg Új Többséget képzel, és folyton magyaráz, hogy mit kellene máshogy tenni, mint ahogy éppen tevődik. Ez kell neki, mert diktátoros hajlamú, és nem azért akar kormányozni, hogy nekünk boldog legyen, és megjöjjön egy igazságos, bátor és modern Magyarország, ahol mindenkinek egyenlően lehet. Márpedig a Gyurcsány Ferenc Miniszter Elnök Úr éppen ezt akarja idehozni, úgyhogy szerintem már ebből látni az ellentétet a két ember között. Kár, hogy nem látja, Albán Úr, mert a Pompás is bólogat, csak nem tud megszólalni, mert tele van a szája apró szögekkel, amikkel majd összetartja ezt az Internetet. Majd mindig bólogass, Pompás, én meg bemondom ide, úgyhogy tudsz dolgozni! Erre is bólogat. Na szóval, drága Albán Úr, vissza rátérve a Fidesz szidalmazására: most meg az a bajuk, hogy nem lesz vihar augusztus 20-án. Tavaly meg az volt a bajuk, hogy mégis volt vihar. Tessék, idén kinevezték a Gál J. Zoltán Állami Titkár Urat felelősnek, és a Fidesz máris felharsant, hogy miért. Tavaly azért panaszkodtak, hogy nem volt senki kinevezve. Kérem, ezeknek nem lehet a kedvére tenni. Pedig a Gál J. Úr már szólt is mindenkinek a nyilvánosságban, hogy tessék vigyázni, ne álljon senki a fa alá, meg hogyha fázunk, akkor öltözzünk fel jobban. Bezzeg az Orbán Úr, az nem mondott ilyet. Tavaly se mondott, nem szólt a tömegnek, hogy vihar van, emberek, ne bámészkodjatok, hanem szaladjatok haza, hanem hallgatott, és a Kormányt hibáztatta. De a Kormány legalább tanult a hibából, és idén már szólnak előre, az Orbán Viktor viszont még most is hallgat. Hát ilyenekről beszélek, érzékeny Albán Úr, amikor szidom a Fideszt. A Pompás megint bólogat, meg… Mi? Albán Úr, a Pompás azt mondja, mert elfogytak a szögek a szájából, hogy a jövő héten csinál egy térképet a faluról, aminek a méretaránya olyan lesz, hogy egy a félhez. Na, majd akkor jelentkezem megint.

Lejegyezte: Csermely Péter

(Magyar Nemzet, 2007. augusztus 17.)