A tőzsdeügynökből lett festőzseni: mától láthatók Gauguin remekművei a Szépművészeti Múzeumban

Nyolcvan Gauguin-alkotással és a 19. század festészetének további hetven remekművével várja a látogatókat mától a Szépművészeti Múzeum. A Bonjour Monsieur Gauguin című nagyszabású kiállítás egy különös életút állomásait is bemutatja: a francia művész a biztos megélhetést jelentő polgári életet hagyta maga mögött a festészetért, később pedig Európától távol kereste az alkotói szabadságot. A tárlat a múzeum fennállásának 120. évfordulójához is kapcsolódik.

Fiatal lány arcképe. Vaite (Jeanne) Goupil című festmény Fotó: ligetbudapest.hu

A biztos megélhetés helyett a bizonytalan művészpályát választotta

Gauguin 1876-ban állította ki először egyik festményét a hivatalos párizsi Szalonban, 1879-től pedig az impresszionisták kiállításain is részt vett.

A korai műveken még jól felismerhető az impresszionizmus hatása: a természet megfigyelése, a fényviszonyok változásának ábrázolása és a szabadabb ecsetkezelés. Gauguin azonban fokozatosan eltávolodott ettől a szemlélettől.

Az 1882-es párizsi tőzsdeválság következtében elveszítette korábbi biztos megélhetését. A következő években egyre inkább a festészetre összpontosított, miközben családja anyagi helyzete súlyosan megromlott. Feleségével és gyermekeivel egy ideig Dániában élt, házasságuk azonban megromlott, és Gauguin végül visszatért Franciaországba. Művészi döntésének komoly személyes ára volt. Pályájának nagy részében anyagi nehézségekkel küzdött, festményei pedig életében korántsem részesültek abban az elismerésben, amelyet később kaptak.

Bretagne-ban találta meg saját festői nyelvét

Az 1880-as évek második felében Gauguin többször is Bretagne-ba utazott. Pont-Aven környékén olyan művészekkel dolgozott együtt, akik a látvány közvetlen visszaadása helyett a képek belső jelentését és kifejezőerejét keresték.

Ekkor alakult ki jellegzetes festői világa. Az erőteljes körvonalak, a nagy, egységes színfelületek és az egyszerűsített formák egyre fontosabb szerepet kaptak alkotásaiban. A színeknek már nem kellett feltétlenül követniük a természetben megfigyelhető árnyalatokat: önálló érzelmi és jelképes jelentést hordozhattak.

Ennek egyik legismertebb példája az 1888-ban készült Látomás a prédikáció után, amelyen breton asszonyok vallásos látomása elevenedik meg. A kép a hétköznapi valóságot és a képzelet világát szokatlan módon kapcsolja össze. A bretonok eredetüket a 4-6. század között a Brit-szigetek délnyugati részéről, két hullámban érkező kelta telepesekre vezetik vissza. A breton nép nyelve a breton nyelv, (Brezhoneg), amit ma kb. 365 000 ember ért, közülük 240 000 beszél folyékonyan. A Bretagne-ban és Franciaország területén élő bretonok számát csak megbecsülni lehet, mivel a francia statisztikai hivatal nem közöl ilyen jellegű adatokat. 

Gauguin ebben az időben került szorosabb kapcsolatba Émile Bernard festővel is. Közös művészi törekvéseik a szintetizmusnak nevezett irányzat kialakulásához járultak hozzá, amely a látvány, az emlékezet és a képzelet elemeit egyesítette.

Van Gogh-gal való barátsága tragikus fordulatot vett

Gauguin életének egyik legismertebb fejezete Vincent van Gogh-hoz fűződő kapcsolata. A két művész 1888 őszén együtt dolgozott a dél-franciaországi Arles-ban, ahol Van Gogh egy közös művésztelep létrehozásáról álmodott.

Kezdetben kölcsönösen inspirálták egymást, festői elképzeléseik azonban jelentősen különböztek. Van Gogh elsősorban a természet közvetlen megfigyeléséből indult ki, Gauguin viszont nagyobb szerepet tulajdonított az emlékezetnek és a képzeletnek.

A köztük kialakult feszültség 1888 decemberében súlyos konfliktushoz vezetett. Van Gogh ekkor, egy lelki válság során megcsonkította a saját fülét. Az eset pontos körülményeinek egyes részletei máig vitatottak, Gauguin azonban nem sokkal később elhagyta Arles-t. Bár együttműködésük mindössze néhány hónapig tartott, mindkét festő életművének meghatározó időszakává vált.

Tahitin kereste azt a világot, amelyet Európában nem talált meg

Gauguin 1891-ben Francia Polinéziába, Tahitire utazott. Azt remélte, a modern európai társadalomtól távol egyszerűbb életet élhet, és új művészi kifejezésmódot találhat.

Az ott töltött évek alatt születtek legismertebb festményei közül többen. A tahiti tájak, a helyi lakosok és a polinéziai hagyományok sajátos, gyakran álomszerű képi világban jelentek meg vásznain. Az élénk színek, a dekoratív minták és a jelképes alakok különösen fontossá váltak számára.

Franciaországba 1893-ban tért vissza, de két évvel később ismét Tahitire költözött. Élete utolsó szakaszát 1901-től a Marquesas-szigeteken, Hiva Oán töltötte.

Gauguin polinéziai művészete ma már viták tárgyát képezi. A festő az európai gyarmati uralom alatt álló területeken élt, a helyi kultúrát pedig sokszor saját elképzeléseinek megfelelően ábrázolta. A fiatal polinéziai lányokkal folytatott kapcsolatai szintén részei az életmű körüli mai művészettörténeti és erkölcsi vitáknak. A művek jelentőségét mindez nem teszi semmissé, de a festő személyes története és a gyarmati környezet is hozzátartozik a képek értelmezéséhez.

Egy kilencéves lány portréja is Budapestre érkezett

A Szépművészeti Múzeum kiállításának egyik kiemelkedő darabja az 1896-ban készült Fiatal lány arcképe, Vaïte (Jeanne) Goupil című festmény, amelyet a Koppenhága közelében működő Ordrupgaard Múzeumból kölcsönöztek Budapestre. A képen egy Tahitin élő francia család kilencéves lánya látható. A portrét édesapja, Auguste Goupil rendelte meg a festőtől. A fiatal lány merev háttámlájú széken ül, barna ruhát visel, körülötte pedig élénk színek és díszítőmotívumok jelennek meg. Gauguin a hagyományos portréfestészet eszközeit saját szimbolista látásmódjával kapcsolta össze.

A festmény jól érzékelteti, hogyan változott meg a művész viszonya az ábrázoláshoz. A hangsúly már nem kizárólag a modell külső megjelenésén van: a színek, a minták és a kompozíció egésze is önálló jelentést kap.

A budapesti tárlaton a múzeum saját gyűjteményéből 32 Gauguin-alkotás szerepel, köztük két festmény, két monotípia és 28 sokszorosított grafika. Ezeket egészítik ki a külföldi múzeumokból érkezett művek.

A modern festészet egyik legnagyobb hatású alakja lett

Paul Gauguin 1903. május 8-án, 54 éves korában halt meg Hiva Oán. Életében gyakran küzdött betegségekkel, szegénységgel és személyes konfliktusokkal. Művészetének jelentőségét igazán csak halála után ismerték fel szélesebb körben.

Festészete jelentős hatást gyakorolt a 20. század eleji avantgárd művészekre. A színek felszabadítása, a formák egyszerűsítése és a dekoratív kompozíciók iránti érdeklődése többek között a fauvizmus és az expresszionizmus kialakulásához is hozzájárult.

A Szépművészeti Múzeum mostani kiállítása ezt a művészettörténeti fordulatot is bemutatja. 

Gauguin művei mellett elődei és kortársai alkotásai segítenek megérteni, miként vezetett az impresszionizmustól a modern festészet új irányzataihoz az a folyamat, amelynek a francia művész egyik meghatározó szereplője volt.

A tárlat kurátora Geskó Judit, a Szépművészeti Múzeum tudományos tanácsadója, aki korábban a Monet-, Van Gogh- és Cézanne-kiállítások létrehozásában is részt vett. A Bonjour Monsieur Gauguin – A posztimpresszionisták és szimbolisták körei című kiállítás 2027. február 28-ig látogatható. A részletes információk és a jegyvásárlási lehetőségek a Szépművészeti Múzeum honlapján érhetők el.