Die Presse (diepresse.com)
A konzervatív bécsi napilapban Peter Martos Magyarország keresztülpasszírozza a „lex-Molt” című cikkében elemzi az olajipari felvásárlási játszma állását. Budapest, úgy tűnik, az időhúzásra játszik a lex Mol kapcsán, hiszen az uniós eljárások a gyakorlatban évekig eltartanak.
Brüsszeli bizottsági források szerint a jelenleg tervezett energiaipari fúziók – E.On/Endesa vagy Enel/Suez/Gaz de France – „egy bonyolult jogi érvekbe csomagolt macska-egér játékká alakultak, ahol az érintett konszernek és kormányok állnak az egyik oldalon, míg a másikon az EU-bizottság található.” Amennyiben az európai bíróság egy többéves eljárás után elítélné Magyarországot, akkor pénzbüntetésre, valamint a törvény módosítására kötelezhetnék.
„Pikánsnak“, ha nem „Mol-győzelemnek” értékelik Magyarországon az EU belső piaci biztosa által feladott azon tervét, hogy megszüntesse a szavazati jogok korlátozását, valamint az úgynevezett aranyrészvényeket. Magyar viszonyokra átültetve ez azt jelenti, a Mol (és a többi cég) esetében megmaradhat az a szabály, miszerint egy tulajdonos a szavazati jogok maximum tíz százalékával rendelkezhet, függetlenül az általa birtokolt részvénymennyiség mértékétől.” Az ÖMV jelenleg valamivel több mint 20 százalékát birtokolja a Mol-részvényeknek. Amennyiben az ÖMV megszerezné a többséget, akkor sem vehetné át azonnal a Mol feletti irányítást.
Nyáron „óvatosságból” egy újabb passzust vettek fel a Mol statútumába, miszerint egyszerű többséggel csak három személyt lehet kicserélni a konszernt irányító direktóriumban. Csak hathavi várakozással lehet újabb három tagot kinevezni.
Der Spiegel (sipegel.de)
A baloldali hírmagazinban Yassin Musharbash, Marie Preuß és Nicole Meßmer A kettes számú blamázstól való félelem című cikkében ismerteti a zöldek legfrissebb aggodalmait. Az SPD után most a szociáldemokraták egykori koalíciós partnere gyakorolja a múlt feldolgozását. Éppen három héttel ezelőtt történt, hogy a zöldek bázisa a rendkívüli göttingai kongresszuson keresztülhúzta a pártvezetés számítását: a pártvezetés határozati javaslata megbukott, ehelyett a küldöttek megbízták képviselőiket, hogy utasítsák el a Bundestagban a német hadsereg afganisztáni missziójának meghosszabbítását.
A göttingai sebek még be sem hegedtek, már új fellegek gyülekeznek a párt ege felett. November végén Nürnbergben a munkaerőpiacról kívánnak vitatkozni. S mind több zöld politikus aggódik amiatt, hogy Nürnberg egy második Göttinga lehet. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a bázis megvonhatja a kormányzásuk idején meghozott megszorító törvényektől utólagosan a támogatást.
Az aggodalom nem tűnik alaptalannak, hiszen a párt bázisa ismét morog. Mindenekelőtt a bal szárny kívánja elérni, hogy határozottabban bírálhassák a schröderi megszorító politikát. „Mindannyian úgy véljük, hogy a munkaerőpiaci reform nem érte el azt, amit el kellett volna. A munkanélküliek kiközvetítése és támogatása rossz, az alacsonyabb munkanélküli segély esetén a bérszínvonal túl alacsony”, nyilatkozta a párt bal szárnyához sorolt Winfried Herman.
Daniela Schneckenberger, a baloldalinak számító észak-rajna–vesztfáliai tartományi csoport vezetője osztja Herman kritikáját. Szerinte a rendszer hibás, különösen gyermekek esetében túl alacsonyan szabályozza a megélhetési költségeket. Valamint az idős korúak védett vagyontárgyainak a mennyiségét is újra kellene tárgyalni. Skizofrén dolog „az emberektől azt követelni, gondoskodjanak idős korukról, hogy azután később erre az állam rátegye a kezét” – fogalmazott Schneckenberger. Ezért az idős korra félretett és védett vagyonmennyiség felemelését javasolja.
A zöldeknek nem az a problémája, hogy a párt nem engedélyezné a megszorító csomag bírálatát. Reinhard Bütikofer pártelnök maga is így tesz. – Miért kellene 2007-ben jónak találnom azt, amit 2004-ben bíráltam? – nyilatkozta, és utalt a pártelnökség által felkért értékelésre, melyet februárban kívánnak nyilvánosságra hozni. „Ebben megtalálható számos most felvett kritikai pont”, nyilatkozta a Der Spiegelnek. De a pártvezetés számára ott a probléma, hogy a reformok bírálata során túlzottan elhatárolódnának a vörös-zöld kormány reformlépéseitől. Az ügy valóban értelmezés kérdése: a Hartz-törvények a zöldek bűnbeesését jelentették? Vagy lényegében helyes jogszabályok voltak, de az SPD koalíciós nyomása és a CDU Bundesrat-többsége miatt nem úgy alakult, ahogyan a zöldek ezt eredetileg kívánták?
