A hálapénz koncentrálódik
Európai összehasonlításban Magyarországon magasak a lakosság közvetlen egészségügyi kiadásai, tehát nem a járulékok formájában befizetett elvonások, igaz ebben döntően a gyógyszerárak (60 százalék erre megy el), és a fogászati kezelések (a költségek több mint egytizede) a felelősek, és csak kisebb részben a hálapénz. Az elmúlt években végzett becslések szerint hozzávetőlegesen 30 és 100 milliárd forint között költött a lakosság évente a hálapénzre.
Korábbi felmérések arra a következtetésre jutottak, hogy a hálapénz jelentősen koncentrálódik: az orvosok 10-15 százaléka nagyon sokat (pl. specialisták, vezető beosztásúak) 30 százalék sokat, 40 százalék keveset, 20 pedig semmit sem kap. A TÁRKI 1999-es felmérésének adatai alapján kikövetkeztethető, hogy átlagosan a nettó jövedelem másfélszeresét tehetik zsebre az egészségügyi dolgozók. Ez természetesen nagy szórás mellett jön létre: vannak olyanok, akik nem visznek haza mellékes juttatást, és vannak, akik a jövedelmük öt-tízszeresét is megkapják feketén.
A felmérésről
A kutatók 1999 februárjában, 2003 júniusában és 2007 novemberében országos reprezentatív minta segítségével kérdezték meg a felnőtt magyar lakosságot arról szoktak-e hálapénzt adni, illetve, hogy szerintük tíz beteg közül hány ad háziorvosának, illetve kórházi kezelőorvosának (a következő szakmák esetében: szülész, belgyógyász, sebész, szemész, gyermekorvos, pszichiáter)
(tarki.hu)
