Az Alpokban is előfordulhat a nepáli katasztrófa, de van egy lényeges különbség + videó

A Nepál és Kína határán történt drámai gleccseromlás, amely több száz halálos áldozatot követelt és egész völgyeket törölt el a föld színéről, sokkolta a világot, de egyben súlyos figyelmeztetést is küldött Európának. A glaciológusok és geológusok már kongatják a vészharangot: a globális felmelegedés miatt az Alpok magashegységei pontosan ugyanolyan sebezhetővé váltak, mint a Himalája bércei.

Fotó: STRINGER Forrás: ANADOLU

A természet védelmi vonala az Alpokban

Van azonban egy lényeges különbség a himalájai és az alpesi katasztrófák dinamikája között, ez pedig a gleccsertavak, vagyis a morénatavak jelenléte és mérete. A Himalájában a gyorsan olvadó jégtömegek mögött hatalmas, instabil természetes gátak által megtartott tavak duzzadnak fel. Amikor egy hegyomlás vagy jéglavina óriási sebességgel belecsapódik egy ilyen tóba, a gát azonnal átszakad. A tiszta jégomlásból a másodperc törtrésze alatt egy folyékony betonhoz hasonló, sűrű és nehéz sárlavina keletkezik, amely kilométerekkel odébb is képes teljes településeket és vízerőműveket betemetni.

Az Alpokban ezek a magashegyi tavak szerencsére lényegesen kisebbek és szabályozottabbak, ám a patakok medrét eltorlaszoló hordalékdugók hirtelen átszakadása itt is képes villámárvizeket indítani.

Európa számára a legnagyobb kihívást a sűrűn lakott völgyek és a kiterjedt turisztikai infrastruktúra jelentik. Míg a Himalája hatalmas kiterjedésű lakatlan területekkel rendelkezik, addig az Alpokban síközpontok, szállodák, autópályák, vasútvonalak és vízerőművek fekszenek közvetlenül a veszélyeztetett zónák alatt. Az örök fagy visszahúzódásával a klasszikus hegymászóútvonalak életveszélyessé válnak a folyamatos kőomlások miatt, a völgyekben élőknek pedig hozzá kell szokniuk a gondolathoz, hogy a hegyek a szemünk láttára kelnek életre.