Gazdaságosabb halotti bizonyítványt írni, mint receptet? + Képriport

Lakossági fórumra invitálták az érdeklődőket az egészségbiztosítás átalakításával kapcsolatban az újpesti civilek szerda estére. A rendezvényen kormánypárti politikusok és szakértők, valamint a civil szféra képviselői vitáztak arról, hogy jobb, avagy éppenséggel rosszabb lesz-e az egészségügy a kormány terveinek megvalósulása esetén. A főképpen idős emberekből álló hallgatóságot egyáltalán nem győzte meg a kormánypárti reformhevület.

Fotó: Néző László„ width=”350„ height=”233„ />

A szervezők megállapodása szerint a meghívott előadók egymás után, tíz-tíz percben mondhatták el véleményüket. Az első felszólaló, Csizmár Gábor – aki egyébként a munkaügyi tárca államtitkára – rögtön az első másodpercekben megérezhette: ez itt nem az ő terepük. Nyugdíjas hallgatósága erőteljes nemtetszésének adott hangot minden olyan mondat után, amellyel nem értett egyet. Márpedig alig volt valami, amivel egyetértettek volna a kormánypárti szónokot hallgatva.

Igazságtalan és tisztátalan helyzet

Csizmár némi történelmi áttekintés után rögtön egy kritikai megjegyzéssel szembesítette saját magát. Azt mondják a törvényt ellenzők – fogalmazott az államtitkár –, hogy a privatizált egészségügy kiszolgáltatottá teszi az embereket. De hát magántőke ma is van az egészségügyben, több is, mint gondolnánk! – kontrázott a politikus, aki szerint ez nem olyan nagy baj, ám az igen, hogy ez a magántőke ma szinte ellenőrizetlenül, láthatatlanul kavarog a rendszerben. Kaptunk-e már például számlát egy-egy orvosi vizsgálat után? – tette fel a kérdést. Ugye, hogy nem – válaszolta is meg, hozzátéve: a betegek éppen ezért most kiszolgáltatottak. Csizmár a másik nagy problémát az úgynevezett potyautasokban látja, akik nem fizetnek, de igénybe veszik a rendszert, amely ettől igazságtalan és tisztátalan lett. Csizmár szerint igazságos és tiszta helyzetet kell teremteni, s erre jó eszköz lehet a parlament által már egyszer elfogadott, de az államfő által visszaküldött törvény.

Fotó: Néző László” width=„350” height=„233” />

Hol a törvény?

Az államtitkár után szólásra emelkedő Tukacs rögtön számon is kérte a Csizmár felszólalásán zúgolódó hallgatóságot: miért nem tartják vajon a kezükben az általa „elfogadottnak, de ki nem hirdetettnek” jellemzett törvény szövegét? Akkor ugyanis lenne miről beszélni! Tukacs azt próbálta megvilágítani, mi a különbség az állami és a magánbiztosítási rendszer között. Szerinte az új rendszerben is marad a mostani járulékfizetési mód, s mindenkinek ugyanaz a szolgáltatás jár, mint eddig. A különbség mindössze annyi, hogy most pénztárakat alapít az állam, ezek ugyan gazdasági társaságok lesznek, de az állam 51 százalékos többséggel rendelkezik majd. A pénztárak nem válogathatnak a jelentkezők között, versenyezni pedig nem a pénztárak fognak, hanem a szolgáltatók – sorolta a jól ismert szlogeneket a „szakértő”. Azt is megtudhattuk, hogy a drágább kezeléseket viszont nem a pénztárak állják majd, hanem az országos kockázatkezelési alap, mert „így igazságos”. Tukacs felszólalását hangos közbekiabálások kísérték, ezeket a szocialista politikus eleinte nehezen tűrte, de aztán valahogy túltette magát azon, hogy ez bizony nem pártaktíva-értekezlet. Ahhoz viszont ragaszkodott, hogy a törvény szövege maga a garancia arra, hogy jobb lesz az egészségügy.

Gyenes fagyit fizetne

Gyenes Géza szerint olyan érveket kellene találni, amelyek mentén az emberek dönteni tudnának. Ha lenne miről – tette hozzá. Az egészségügy átalakítása ugyanis olyan horderejű döntés, amelybe az egész társadalmat be kellett volna vonni. Ehhez képest – jegyezte meg – maguk a kormánypárti képviselők is úgy szavaztak, hogy lényegében azt sem tudták, miről van szó. Gyenes felajánlotta: két gombóc fagyit fizet annak, aki első olvasásra megérti, miről szól a törvény… Ilyen fontos dologban csak diktatúrákban szokás úgy dönteni, ahogy ez a Magyar Országgyűlésben történt – mondta. Persze nálunk demokrácia van, de azért az ember alapvetően bizalmatlan, különösen a mostani állammal szemben – tette hozzá. Gyenes szerint ezeknek a tőkecsoportoknak, akik részt vesznek majd a pénztárak működtetésében, olyan lobbierejük van, hogy bármikor átírathatják majd a törvényt, s a most megfogalmazott és rögzített garanciákkal akkor mi lesz? Maga Horváth Ágnes miniszter ismerte be – emlékeztetett a szakember –, hogy ezt a törvényt könnyen tovább lehet majd fejleszteni. Ennyire pedig nem emberbarát a nagytőke, hogy azért az évi 2 százalék haszonért fektessen be az egészségügybe, hiszen ettől sokkal többet fial a pénze, ha beteszi a bankba.

Üzleti biztosítás és a kockázatközösség: tűz és víz

Szabó Endre, a NOE elnöke úgy vélte: az egészségügyi rendszer átalakítása a szociális rendszer egészét felforgatja. Nem értették – mondta az elnök –, hogy miért marad el e rendkívül fontos törvény kapcsán a társadalmi egyeztetés, miért nem kéri ki a kormány a civil és szakmai szervezetek véleményét. Aztán később megtudták, maga Kincses Gyula államtitkár árulta el, hogy a kormány félt: ha társadalmi vitára bocsátja a jogszabályt, akkora ellenállás lett volna, amibe belebukik a tervezet. Szabó szerint az üzleti biztosítás és a kockázatközösség: tűz és víz. A NOE elnöke arra kérte az illetékeseket: hagyják abba a potyautas kifejezés használatát. Szerinte ugyanis sok potyautas olyan családanya például, aki négy gyereket nevel, de a legkisebb elmúlt 8 éves, s így nem jár az anyának az egészségügyi ellátás. Mint mondta, ismer olyan háziorvosi körzetet, ahol az 1600 páciensből 160 „potyautas”, de ebből valójában legfeljebb kettő-három, aki ténylegesen kikerüli a fizetést, a többiek szerencsétlen sorsú emberek, akik egyszerűen nem tudnak fizetni, mert nincs munkájuk. (Egy másik, a szocialista politikusok által hívott szakértő, Bíró Boldizsár később erre válaszul közölte: ők bizony fenntartják ezt a potyautasságot, mert mégis micsoda dolog, hogy sokan fizethetnének, de nem fizetnek. Az igaz, ismerte el, hogy sokan vannak olyanok is, akik nem is tudják, hogy potyautasok, ugyanis dolgoznak, csak a munkáltató nem fizeti be a járulékokat.) Szabó azt ajánlotta az országgyűlési képviselőknek: a rendkívüli társadalmi ellenállást látva sokkal tisztességesebb lenne, ha maguk kezdeményeznék a törvényt megerősítő népszavazást, hiszen referendum így is, úgy is lesz e témában.

Milyen államot ismer Kuncze?

A közönség hangulatát csillapítandó a mikrofonhoz lépett Derce Tamás polgármester is, aki egyrészt arra kérte a megjelenteket, ne indulatból vitatkozzanak, hallgassák meg a másik fél érveit is. Azt azonban ő is elismerte, hogy fogalma sincs, miről szól ez a törvény. Ő ugyan nem szakember e témában – bár van dzsesszzongorista végzettségén kívül jogászi és történészi képzettsége is –, de elvárta volna, hogy az illetékesek érthetően elmagyarázzák, miről is van szó. Ő ezért nem látja – jegyezte meg –, hogy neki, aki 18 éves kora óta fizeti a járulékokat, benne lenne a törvényben a garancia arra nézve, hogy ha nyugdíjas korában eltörik a keze, akkor is meggyógyítják majd. Derce kritizálta az SZDSZ-es felfogást is, amely szerint az állam rossz tulajdonos, ezért mindent privatizálni kellene. Ő ezt Kunczétól hallotta először, s szerinte Kunczénak igaza van. Az az állam, amit az SZDSZ egykori elnöke ismer, valóban rossz tulajdonos, mert ő csak a szocialista államot ismerte. A polgármester a szocialisták által sűrűn hangoztatott garanciával kapcsolatban megjegyezte: miért hinnénk annak az államnak, amelyik már oly sokszor becsapott bennünket?

Elzavarni

A hivatalos felszólalók utáni szünetben kérdéseket gyűjtöttek a szervezők, s a műsor második felvonásában megtudhattuk például, hogy Csizmár mindig és mindenkinek elérhető akár négyszemközti, akár „ezerszemközti” beszélgetésre. Továbbá kiderült, hogy a már említett szakértő, Bíró Boldizsár nagyon örül az ilyen fórumoknak, mert ezek azt mutatják, hogy végre érdekli az embereket az egészségügy, s egyúttal javasolta: ne tűrjük, hogy a kórházakban kitoljanak velünk, például hogy a nevünk helyett „ketteskének” szólítsanak. A civil szervezetek szakértői viszont kifejtették, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint a magántőke mindig megtalálja a módját, hogy kibújjon a törvényi garanciák alól, s például ne a legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtsa, mert az bizony sok pénzbe kerül, s veszélyezteti a befektetők profitját.

Az is elhangzott: minden pénz, amit a befektetők a finanszírozói oldalon nyereségként kivesznek, csökkenti a társadalom „egészségnyereségét”. Ezért aztán mára minden kulturált nemzet tudja: finanszírozási oldalon nem szabad beengedni a magántőkét, nem megengedett a verseny. A fórum vége ugyan kissé zajosra sikeredett és anarchiába csúszott, de a végső konklúziót mégis a közönség soraiból kaphattuk. A kormány szakértője, kérdésre válaszolva, kifejtette: azt várják a törvénytől, hogy a pénztárak majd sokkal hatékonyabban ellenőrzik a szolgáltatókat, hogy mit, mire költenek. Többen megjegyezték: „benneteket kellene jól megellenőrizni, s aztán elzavarni…”