Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Ansgar Graw Az elüldözöttek főnökasszonyát elüldözték című cikkében tudósít az Erika Steinbachot a potsdami egyetemen ért atrocitásokról. (Közvetlenül a második világháborút követően mintegy 15 millió németet űztek iszonyatos kegyetlenséggel a Vörös Hadsereg által megszállt kelet-közép-európai országokból – a szerk.) Steinbach, mivel Potsdamban az egyetemi vezetésről kiderült, hogy képtelen biztosítani beszédeinek többé-kevésbé zavartalan lebonyolítását, lemondta előadássorozatát. A CDU Bundestag-képviselője ezzel reagált a baloldali Általános Diákbizottság (AStA) kezdeményezésére, mely ülősztrájkokkal, lökdösődéssel és vízzel telt luftballonokkal sikeresen megakadályozta, hogy Steinbach A középkori és késő középkori keleti betelepülés és gyarmatosítás címmel, a németek XVIII-XIX. századi, a kelet-közép-európai térség felé (Magyarország elnéptelenedett területei, Volga-vidék) elmondja gondolatait. Egy résztvevőt megsebesítettek az üvegszilánkok. A rendőrök nem tudták felszámolni a százfős zavargók blokádját, mert egy fiatal anya a karján gyermekével elvegyült a demonstrálók között.
Hagalil (hagalil.de)
A zsidósággal kapcsolatos témákra specializálódott honlapon Magdalena Marsovszky A budapesti Terror Háza címmel kívánja igazolni tézisét, a múzeum koncepciója antiszemita. Az írás a szerzőnek a berlini Humboldt Egyetemen tartott előadásának szerkesztett változata. A Terror Háza kapcsán a német és az angol nyelvű szakirodalomban lassan kialakul a konszenzus, a múzeum koncepciója nem a magyar társadalom kívánatos reflexív emlékezet politikáját szolgálja. Az előadó szerint a múzeum állandó kiállításának koncepciója antiszemitaként értékelhető, illetve táplálhatja a társadalmi antiszemitizmust.
A 2002-ben megnyitott Terror Házában a magyar nemzeti áldozati narratíváját állítja előtérbe. A nemzeti áldozatiság mítosza a Magyarországon uralkodó etnikai-népi gondolkodásmód fontos építőköve, s szoros összefüggésben van a kulturpesszimizmus jelenségével. Mindkettő fontos eleme az antiszemitizmust elősegítő struktúráknak. Az antiszemitizmusban meghatározó a szimbolikus „zsidóval” vagy magával az idegennel szembeni ellenszenv. Ezért a magyarországi antiszemitizmus inkább a politikusok és a média szereplői (s itt is főként a szocialisták és liberálisok) ellen irányul, mint a valódi zsidók ellen. Magyarországon a népi kollektív olvasat szerint a magyarok erkölcsileg tiszta nemzet, mely ugyan elszenvedte a terrort, de alapjában abban nem vett részt, s a holokausztban is szeplőtlen maradt.
A Gulag és Auschwitz párhuzamba állítását és a holokauszt ezzel járó erkölcsi relativizálását, valójában tagadását a tudomány „másodlagos antiszemitizmusnak” nevezi. Ez az egyenlőségjel látható a múzeumban, ott a náci korszak két teremben látható, míg a kommunista időszak 21-ben. A kiállítás utolsó terme a „búcsú”, mely a szovjet csapatok kivonulásával foglalkozik, azt a benyomást kelti, hogy a terror egészen a mai napig tartott. Elhallgatja ugyanakkor a reformkommunista törekvéseket és az akkori demokratikus ellenzéket, melyből a mai SZDSZ kinőtt. A kiállítás kialakítói azt az általánosító üzenetet sugallják, a „kommunizmus egyenlő a terrorral”. A Terror Háza a „kommunista terror háza”, és a kiállítás filozófiája a kommunizmus áldozatainak szemléletét tükrözi (s nagyrészt zárójelbe teszi a náci idők áldozatait és tetteseit). A Terror Háza állandó kiállítása, megfelelően a magyarországi antiszemita vitának, mely a jelenlegi szocialistákat és liberálisokat a bolsevik terror történelmi kontinuitásában látja, amit a szerző az előadásában bizonyítottnak vél, antiszemita megközelítés. A Terror Háza koncepciója az égetően szükséges össztársadalmi konszenzust nem viszi előre, sőt inkább akadályozza. Mert a kiállítás az áldozatokat tettesekké teszi, megerősíti éppen azokat az „igaz magyarokat” álláspontjukban, akik „hazátlan árulóktól” és „szülőföldjükön élő idegenektől” elnyomottnak érzik magukat.
origo.hu
Ezt gondolják „agyhalott”, „Soros-ügynök” társai Magyar Péterről
