Deutschlandradio (dradio.de)
A német közszolgálati rádióban Jan-Uwe Stahr A gulyáskommunizmustól az ingyenkonyháig című dokumentumriportjában foglalkozik a növekvő magyarországi szegénységgel. A „szocialista tábor legvidámabb barakkjaként” az egész keleti blokkban irigyelték Magyarországot. A gulyáskommunizmus relatív szabadságot és szerény jólétet biztosított a magyaroknak. Ezért magától értetődőnek tűnt, hogy a politikai fordulat és a piacgazdaságba történő átmenet problémamentes lesz.
A várakozások ellenére Magyarország egészen más képet mutat. Depresszió és a politikával szembeni növekvő düh az utcára hajtja az embereket. Hiszen az ipartelepítések csillogó homlokzata, a 24 órán keresztül nyitva lévő fogyasztói templomok és az új autók áradata mögött nő a szegénység. A 10 millió magyarból egyre többen érzik úgy, hogy leszakadtak a gazdasági növekedéstől, s gyakran a legszükségesebbet – mint az elegendő ételt és a fűtött lakást – sem képesek megfizetni. Sokan bizonytalan jövő elé néznek. Pedig az eladósodott ország, amely az euró bevezetésére készül, további fájdalmas megszorításokra és a szociális rendszer megnyirbálására számíthat.
Gyurcsány Ferenc kénytelen volt bevallani, hogy az ország helyzetéről évekig hazudtak a választóknak. Most a magyarok dühösek a gátlástalan átverés miatt, de azért is, mert számos politikus egyre gazdagabb, míg az átlag polgár egyre szegényebb lett.
A riporter a VIII. kerületbe, egy önkormányzati irodába kalauzolja a hallgatót. A VIII. kerületben lakók harmada segélyből él. A riporter szerint sokan még nem élnek ezekkel a támogatásokkal, mert szégyellik magukat. Még van pénz, hogy azokon segítsünk, akik felkeresnek bennünket – fogalmaz az egyik önkormányzati alkalmazott. Kóta Edit szerint mindig csak azt mondják, hogy munkahelyeket kell teremteni ezeknek az embereknek, hogy maguk is megkereshessék a jövedelmüket, de ezt nem lehet önkormányzati szinten megoldani. A kerületnek egyre kevesebb a pénze, és még takarékoskodnia is kell.
