Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilap Minden az irodalmi németen kívül című cikkében foglalkozik Güthner Oettinger baden-württembergi miniszterelnök jövőbeni politikai terveivel. (A cikk címe utalás a tartomány reklámkampányára, miszerint a svábok mindent tudnak az irodalmi németen kívül – a szerk.). Stuttgart kicsi, nyilvánvalóan túl kicsi – legalábbis Günther Oettinger számára. Ezért a baden-württembergi miniszterelnök már berlini tervein dolgozik. Christian Wulffból (CDU) az alsó-szászországi miniszterelnökből ugyan lehet, hogy hiányzik a „hatalom feltétlen akarása” – a stuttgarti kollégájánál, Günther Oettingernél a hatalom akarása annál jobban kifejlődött. A baden-württembergi miniszterelnök késznek és képesnek érzi magát, hogy bármilyen fontos tisztséget betöltsön a szövetségi kormányban – nyilatkozta Oettinger egy hírmagazinnak. Ugyan a kereszténydemokrata politikus nem kíván feltétlenül Berlinbe költözni, „de a gazdasági és pénzügyi területen bármilyen berlini hivatalt képes lennék betölteni. Ők is csak vízzel főznek” – mondta Oettinger. Egyúttal a stuttgarti kormányfő szokatlan szimpátiákat mutatott kollégája, Kurt Beck SPD-elnök iránt. Ő meg tudja érteni, ha Beck azt panaszolja, a vidéki politikusokat szisztematikusan kicsinálják.
Die Welt (welt.de)
A konzervatív német napilapban Olaszország a menekültek miatt rendkívüli állapotot hirdetett című cikkében ismerteti a Berlusconi-kormány kétségbeesett lépését. Olaszország országos rendkívüli állapotot hirdetett az illegális bevándorlás miatt. A parlament közlése szerint ez lehetőséget ad a rendőrségnek és a helyi hatóságoknak, hogy kezeljék a „tartós és rendkívüli” rohamot. Berlusconi ezzel teljesíti egyik kampányígéretét. Az illegális bevándorlók folyamatos és erős beutazása miatt Silvio Berlusconi miniszterelnök kormánya pénteken országos szükségállapotot hirdetett. Ez lehetővé teszi a kormánynak, hogy gyorsabban építsen új befogadó állomásokat a bevándorlóknak, nyilatkozta Roberto Maroni belügyminiszter Rómában. Ez a szükségállapot már évek óta érvényben van Olaszország egyes régióiban, most az egész országra kiterjesztették. A belügyminisztérium adatai szerint 2008 első félévében 10 611 menekült érkezett hajón Itáliába. 2007 azonos időszakában számuk még csak 5378 volt. Az ellenzék élesen bírálta az országos szükségállapot meghirdetését. Giancarlo Bressa a képviselőház demokrata frakciójának helyettes vezetője a döntést „megvetendőnek” nevezte. A kormány nem a fontos kérdéssel foglalkozik, hanem félelmet kelt a lakosságban. Szerdán fogadta el az olasz parlament az illegális bevándorlás leküzdéséről szóló törvényt. Az elfogadott intézkedéscsomag az egyik legfontosabb lépése az áprilisban megválasztott Silvio Berlusconi kormányának. Olaszországba számos menekült érkezik, általában a tengeri átkelésre alkalmatlan hajókkal. A tavalyi évben az olasz belügyminisztérium adatai szerint összesen 16 500 menekült érkezett Afrikából Itáliába.
tageszeitung (taz.de)
A radikális baloldali osztrák napilap „A XX. századnak vége” címmel készített interjút a prágai tavasz eseményeinek legjobb ismerőjének számító Wolfgang Kraushaar történésszel. A történész szerint mára a szocializmusból és kommunizmusból nem maradt semmi, csak szóvirágok. A ’68-as mozgalom viszonya ambivalens volt a prágai tavasz történéseiben, amit jól jeleztek a Szocialista Német Diákszervezeten (SDS) belüli viták. A Varsói Szerződés csapatainak prágai bevonulása után elkeseredett viták zajlottak arról, hogy tüntessenek ellene vagy sem. Nem kevesen azzal az indoklással utasították el a demonstrációt, hogy nem szabad az osztályellenség kezére játszani antikommunista pozíciók elfoglalásával. Kraushaar szerint még azok is, akik tiltakoztak a prágai tavasz leverése ellen, szívük mélyén maguk sem értettek egyet a cseh reformtörekvésekkel. Hans-Jürgen Krahl az SDS egyik meghatározó teoretikusa, két héttel Prága megszállását követően arról beszélt, hogy a cseh reformtörekvéseket is kapitalista piacgazdasági elemek jellemezték, s így tulajdonképpen a szociáldemokratizmus győzelmét jelentették. A ’68-asok és azok, akik új baloldalként értelmezték magukat, úgymond kétfrontos harcra kényszerültek, az egyik front a szociáldemokrácia volt. Nem kívántak olyanok lenni, mint az az SPD, ahonnan éppen most dobták ki őket. Másrészt nem kívántak olyan sztálinisták lenni, mint a keleti tömb országai, de Alexander Dubcek útját sem kívánták járni. Azt hiszem, hogy a ’68-asok legnagyobb tévedése abban a mániákus meggyőződésben állt, hogy egy szocialista projektet árkon-bokron támogatniuk kell. Ebben minden áramlat egyetértett. Éppen a Szovjetunióval és az NDK-val való szembeállítás mutatja, hogy alig volt hajlandó szembenézni azzal, ami a XX. században a szocializmus nevében addig már megtörtént. A ’68-asok maoizmus iránti szimpátiáinak okairól Kraushaar elmondta, egyrészt nagyon kevés fogalmuk volt arról, mi történik Kínában. A maoizmus eszméje éppen a területi és kulturális távolságok miatt volt vonzó. Nem értették a nyelvet, egyáltalán nem voltak képesek a rendszert dekódolni, a tudósításokat alig követték. S egyszerűen nem vettek tudomást azon beszámolókról, melyek arról tudósítottak, hogy az 1966 nyarán elkezdett kulturális forradalom borzalmas áldozatokat követelt. Egyszerűen süketnek és vaknak tettették magukat, hogy kitarthassanak az egykori szocializmusmodell mellett.
origo.hu
Mutatjuk Orbán Viktor legújabb bejelentéseit - élőben a rádióinterjú
