Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali német napilap Óvatosan, véleményszabadság! című, bécsi keltezésű cikkében retteg a magyarországi szélsőjobbtól. A demonstrációs szabályozás Magyarországon az egyik legliberálisabb Európában, amiből elsődlegesen a szélsőjobboldali verőlegények profitálnak. Az ellenállás lassan formálódik – írja a lap. Gyurcsány Ferenc egy chartával kívánja megállítani a szélsőjobboldali erőszakot. A kezdeményezés apropójául a hagyományos homoszexuális-parádé elleni támadás szolgált, amikor Molotov-koktélokkal, kövekkel és tojásokkal megkísérelték a verőlegények szétzavarni a színes rendezvényt. Az akcióban részt vett az önjelölt „magyar gárda”, a szélsőjobboldali Jobbik SA-szerű egysége, amely a tolerancia minden formáját elutasítja, és fellép a romák és a társadalom peremére szorultak ellen, s mindenkit támadnak, akik „magyarellenes tevékenységet” folytatnak – áll a lapban. Hadijelvényként a vörös-fehér sávos Árpád-zászlókat hordják, a magyar fasiszták lobogóját. Általános meglepetésre az SZDSZ sem támogatja a chartát. A közelmúltig még koalíciót alkottak a szocialistákkal. Horn Gábor vezető liberális politikus, akit szintén megsebesítettek (arról nincs hír, hogy megsebesült volna – a szerk.) a homoszexuális-tüntetésen, ennek ellenére nem látja a chartát alkalmas eszköznek a szélsőjobboldal elleni harcban. Ő azt követeli, hogy a normális törvényi és adminisztratív eszközökkel állítsák vissza az elviselhető viszonyokat. A charta elutasításának egyik oka lehet, hogy az SZDSZ annak látszatát is szerette volna elkerülni, hogy ismét egy koalíciót alkot az MSZP-vel. A közjogi méltóságok támogatása ellenére kérdésesnek tűnik, hogy a charta a jobboldali veszélyekkel szemben megtalálja a szükséges visszhangot az egész politikai táboron belül. A jobboldali verőlegények azonban tudni fogják, hogy mihez kezdjenek nyáron.
Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali német hírmagazinban Severin Weiland Wulff trükkökkel próbálkozik a CDU-n belüli hatalmi harcokban című cikkében foglalkozik az alsó-szászországi miniszterelnök furcsa kijelentéseivel. Nem tartja alkalmasnak magát a kancellári posztra? Nem akarja feltétlenül a hatalmat? Amit Christian Wulff magáról interjújában kinyilatkoztatott, azt a politikai játszmák ismerői nem hiszik el róla. Nem ő lenne az első, aki ezzel a taktikai variációval próbálkozik. Nagy dobás volt, amikor Christian Wulff áprilisban bejelentette: lemond a tartományi pártelnökségről, mert a jövőben az országos CDU-alelnökségre kíván koncentrálni. Egy ideig eltartott, amíg a berlini pártközpontban is megértették az üzenetét. Mintha itt valaki már elindulna a kormányfői posztra? Ez a téma már háttérbeszélgetések témája volt a CDU-n belül is. Azon pusmogások, miszerint Wulff valójában többet szeretne, mint a hannoveri miniszterelnöki hivatalban üldögélni, és sokadszor átölelni az ügyeletes cseresznyehercegnőket. Sokan homlokráncolással figyelik Wulff tevékenységét; a kancellárhoz fűződő kapcsolata már régóta feszült, hiszen a hannoveri miniszterelnök volt, aki a múltban többször is jobb csapatmunkát követelt a CDU-n belül. Az a stílus, hogy a miniszterelnököket befejezett tények elé állítja, már régóta elégedetlenséget kelt. Merkel nem hagyja magát tanácsokkal befolyásolni, senkit sem kapcsol be a döntési folyamatokba – ezek a panaszok gyakran hallhatóak a CDU vezetésében. A közelmúltban Wulff két Stern-riporternek kifejtette, nem tartja magát alkalmasnak a kancellári hivatalra. Válaszával többéves találgatásokat kívánt befejezni. Az indoklás is már évek óta ismert: mert hiányzik belőle a „hatalom feltétlen akarása”, „minden más ez alá rendelése”. Egy azonban biztosnak tűnik, az eddigieknél nagyobb beleszólást követel a párton belüli történésekbe.
origo.hu
Váratlan meglepetés érte a táskatolvajokat egy vonaton - videó
