Egy internetes oldal, a Wikipédia hozta először nyilvánosságra, hogy a kínzási módszerei miatt a „körmös Bauer” gúnynév tulajdonosa néhány nappal Nagy Imre kivégzésének 50. évfordulója előtt meghalt.
A Magyar Nemzet ennek nyomán járt utána a hírnek, de Bauer Miklós fia, Tamás, volt szabad demokrata országgyűlési képviselő lapunknak nem akarta megerősíteni édesapja halálhírét, amelyről még az SZDSZ meghatározó politikusai – a volt üzlettárs, ügyvéd Eörsi Mátyás kivételével –, sem hallott senki. Földes György, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója is lapunktól értesült először a hírről.
Mint lapunk megtudta, Bauer Miklós valóban elhunyt, a Fiumei úti temetőben hamvasztották el, földi maradványait egy urnába helyezték, amit kiadtak a családnak.
Bauer Miklós ,a kommunista diktatúra politikai rendőrségének tisztje 1921. január 20-án született, a második világháború utolsó éveiben saját bevallása szerint a földalatti antifasiszta mozgalomban tevékenykedett, majd 1945-ben belépett a kommunista pártba, illetve az Államvédelmi Osztály tagja lett. A szervezetben alezredesi rangig vitte, az ötvenes években más mellett részt vett Ries István igazságügyi miniszter kihallgatásában és kegyetlen megkínzásában. A szociáldemokrata politikust 1950. július 7-én tartóztatták le hűtlenség, korrupció és szabotázs vádjával, ügyében szeptember 11-ig tartott a vizsgálat, akkor szállították át a váci rabkórházba, ahol szeptember 15-én meghalt.
Bauer Miklós Rajk László volt belügy-, majd külügyminiszter kihallgatásában is szerepet vállalt. Rajkot 1949. október 15-én végezték ki a koncepciós eljárást követően.
Utoljára 2000-ben a Magyar Hírlapnak nyilatkozott. Bauer kifejtette, hogy „becsületes embernek” tartja magát, aki bár nyilvánvalóan sok hibát is elkövetett, ám sokkal több jót, így élete leltára egyértelműen pozitív.
Bauer Miklós életéről részletesen a Magyar Nemzet szombaton megjelent hétvégi Magazin mellékletében olvashatnak.
Magyar Nemzet
