Aki a tanárokon takarékoskodni akar, kezdje önmagán!

A Die Presse beszámol, hogy a válságra tekintettel a juttatások befagyasztását javasolja a bécsi kabinet. A Frankfurter Allgemeine Zeitung a szövetségi elnök figyelmeztető beszédéről ír.

Die Presse (Diepresse.com)

A konzervatív osztrák napilap Pröll felkészíti az országot a fizetéscsökkentésre című cikkében ismerteti a bécsi pénzügyminiszter takarékossági terveit. A gazdasági válság mostanában a politika önzetlenségében is megmutatkozik. A nagykoalíció új mottója úgy is hangozhatna: aki a tanárokon takarékoskodni akar, az magán kell, hogy kezdje. A kormány be kívánja fagyasztani mindazon fizetéseket, amelyeket szövetségi törvényben szabályoznak, mint a kancellárét és az alkancellárét – nyilatkozták a kormány ülése után. Werner Faymann (SPÖ) kancellár ezt a tervet „a válság idején történő szimbolikus hozzájárulásnak nevezte”, amely közel 900 politikust érint, akik összesen 100 millió euró jövedelmet hoznak évente. A törvény érinti a szövetségi elnököt, a kormány tagjait, a tartományfőnököket, a nemzetgyűlési, szövetségi tanácsi és tartományi gyűlési képviselőket, valamint a két legnagyobb város, Bécs és Graz főpolgármesterét. Az igazán figyelemreméltó mondatok az alkancellár szavai mögött rejtőztek el. Josef Pröll (ÖVP) pénzügyminiszter felszólította a szakszervezeteket, hogy „mértékletes bérmegállapodásokat kössenek” ebben az évben. Tekintettel a kevésbé rózsás konjunkturális és munkaerő-piaci kilátásokra, ez mindenkitől maximális erőfeszítéseket követel. A politikusok bérbefagyasztása kétharmados parlamenti többséget, tehát az ellenzék egy részének támogatását követeli. Az esélyek nem rosszak, az FPÖ és a BZÖ óvatosan, de kedvezően válaszolt. Csak a zöldek voltak némileg bizonytalanok: Werner Kogler helyettes frakcióvezető a „primitív populisták versenyfutásáról” beszélt, bár elismerte, pártjával lehet tárgyalni erről a szimbolikus lépésről.

Frankfurter Allgemeine Zeitung (Faz.net)

A konzervatív német napilapban Heike Göbel Aki a piacot meg kívánja szelídíteni című cikkében foglalkozik Horst Köhler szövetségi elnök berlini beszédével. Semmit sem bízott a véletlenre az elnöki hivatal. A májusi elnökválasztás előtti utolsó nagy beszéde, mellyel magát ajánlotta a grémium elé, már a látvány szempontjából is hatásos volt. A vendégeket a Karl Friedrich Schinkel által tervezett Szent Erzsébet-templomba hívták, melyen még látszanak a világháború nyomai és az NDK-időszak alatti elhanyagoltság. Ez tűnt Köhler – 1929 óta a legnagyobb gazdasági válság tanuláságait elemző – beszédéhez a megfelelő terepnek. A diplomás közgazdász, aki sohasem volt a szabadpiac híve, a szabályozó állam és a közkézen lévő bankok oldalán áll. Így már egy évvel ezelőtt „pénzpiaci szörnyetegekről” beszélt. Köhler nehezen titkolja, hogy úgy érzi, a válság őt igazolja. Beszédét annak ismertetésével kezdte, miként próbálkozott újonnan megválasztott IMF-elnökként, hogy napirendre vetesse a pénzpiaci stabilitást. „A pénzpiacokon zajló folyamatok aggodalmat keltettek bennem. Nem tudtam mit kezdeni a hatalmas pénzügyi nagyságrendekkel és a komplex pénzügyi termékekkel.” Az ipari hatalmak fővárosaiban számos figyelmeztetést nem vettek figyelembe. A G7-csoport államai az ázsiai válság után pénzügyi szektoruk elhatározott felülvizsgálatát végül megtagadták – figyelmeztetett Köhler.